Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok
DOBSZAY TAMÁS 148 te a tömegek indulataitól a politikai életet. E félelmeit kiterjesztette a parasztságon kívül a kisemberi sorban élő kisnemességre, sőt, sokban a szerinte a megyeházák provinciális világán túl nem tekintő köznemességre is. Utóbbiaknak csak a folyamatok végrehajtásában látott vállalható szerepet. Tartott attól, hogy az indulatos rendi sérelmi ellenzékiség, annak szűk látókörű politikája az átalakulás sikerét veszélyezteti, ezért kezdeményezést csak a társadalmi elittől tekintett elképzelhetőnek. Saját személyiségének is voltak autokratikus vonásai, másoktól származó ötleteket nehezen fogadott el, s ugyanezt a kizárólagosságot vetítette a politikai társadalomra: a birtokos volta miatt független osztály hivatott és jogosult az ország vezetésére, tehát ezt a társadalmi csoportot kell stabilizálni, minden változásnál tekintettel kell lenni ennek érdekeire.107 A másik kiindulópont geopolitikai és közjogi megfontolás: Széchenyi minden negatív hatása ellenére adottságnak vette a gyenge ország és Ausztria – a Habsburgok birodalma – kapcsolatát, amelyet egyoldalúan úgysem lehet módosítani, veszélyeztetni pedig nem szabad, mert védőernyőt jelent a kis létszámú magyarság számára. Éppen ezért szerinte minden reformot csak a birodalmi kormányzattal együttműködésben szabad kezdeményezni, akár van erre lehetőség, akár nem, s végképp nem szabad az igenelt és elsődleges feladatnak vélt társadalmi reformokkal a közjogi-alkotmányos kérdéseket összekapcsolni.108 Wesselényi és a reformellenzék viszont belát ta, hogy társadalmi összefogás nélkül az alkotmányos önállóság védelme lehetetlen, s ugyanígy az ország érdekegyesítéssel történő erősödésében ellenérdekelt birodalmi kormányzat a nemesi kezdeményezésű társadalmi és gazdasági reformokat sem engedi érvényesülni.109 Magyarán, közjogi-alkot mányos reformok nélkül a társadalmi reformok sem végrehajthatóak, a rendi ellenzékiség hagyománya és eszköztára tehát felhasználható a reformtörekvések keresztülvitelében. Ez a nézetkülönbség okozta a szakadást a reformellenzék és Széchenyi között, aki időről időre alap nélkül is hirdette, hogy a kormányzat alkotmányos útra tért, még olyankor is, amikor naplójában maga is ennek ellenkezőjét rögzítette. Széchenyi az ellenzékiséget csak a nyílt önkényuralom ellenében látta legitimnek, s a rendi alkotmány formális betartása esetén elutasította, illetve pusztán alkotmányőr szerepbe utalta azt a tovább élő abszolutista vonások ellenére is. Széchenyi mind 107 Orosz I.: Széchenyi és a jobbágykérdés i. m. 43.; Oplatka A.: Széchenyi i. m. 294.; Csorba L. : Széchenyi i. m. 135. 108 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 207. 109 Orosz I.: Széchenyi és a jobbágykérdés i. m. 42–43.; Spira Gy.: Széchenyi tragikus útja i. m. 19. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 148Századok_Széchenyi_Könyv.indb 148 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29