Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok
„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 147 solt intézkedések gyökeres változást, a rendi és a földesúr-jobbágy rendszer meghaladását ígérték, s a reformkornak a rendiséget és a jobbágyrendszert fenntartani és annak viszonyait mind teljesebben átmenteni kívánó konzervatívjaival szemben mindenképp ő maga is a liberálisok közé sorolta politikáját. Egyet lehet érteni tehát azokkal, akik szerint fő vonalakban Széchenyi kitartott a korábbi pályaszakaszában kialakított reformelképzelései mellett, csak a fejlődés, a politikai élet lendülete lépett túl az ő óvatos stratégiáján.105 S végképp nem tudott mit kezdeni azzal, hogy míg ő a közösen vallott liberális eszmének egy elitista, addig Kossuth egy másik, a demokratizmus felé nyitott változatát vallotta és képviselte. Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok Kétségtelen, hogy a megtorpanás és továbblépés ellenkező irányú jelei megnehezítik Széchenyi megítélését, de legalább annyira az a tény is, hogy szemben az 1830-as évek elejével, a következő évtizedben nem adott – még a Stádium éhoz mérhető szinten sem – rendszerezett és világos programot a továbbhaladásra. Említett újabb javaslatai kifejtetlenségük miatt akár ötletszerűnek is tűnhetnek. Miként már a Stádium nem egy szöveghelye esetében, most még inkább jellemző, hogy csak elvet szögez le, illetve javaslatát első lépésnek tekinti, majdan következő újabbak felé, amelyeket azután vagy megjelölt, vagy sem. Ezt részben két egymással szorosan összefüggő ok magyarázza: arisztokratikus társadalomszemlélete, de főként politikai megfontolások.106 A gazdag, világlátott főnemes Széchenyi úgy vélte, hogy egyedül a hozzá hasonlóan művelt, széles látókörrel és kapcsolatrendszerrel rendelkező, ennek révén kellő információk és ítélőképesség birtokában lévő, továbbá vagyonuknak köszönhetően mindenfajta kiszolgáltatottságtól mentes személyiségek alkalmasak a folyamatok vezetésére, akiknek sem az önkényes hatalomtól nem kell félniük, sem a tömeg támogatására, népszerűségre nem szorulnak. A francia forradalom tapasztalatai alapján féltet-105 Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hirlap. Az ellenzéki és középutas liberalizmus elválása 1841–1842-ben. Bp. 1983. 51–52., Spira Gy.: Széchenyi tragikus útja i. m. 12–13., 21–22. 106 Orosz I.: Széchenyi és a jobbágykérdés i. m. 41. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 147Századok_Széchenyi_Könyv.indb 147 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
