Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi és korának hazai viszonyai
„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 129 mészetes? Fogalma sincsen a vitatkozásról.” – írja politikai pályája kezdetén Széchenyi a kancellárról.23 Pár nap múlva megismétli: „Ő felületes, szereti hallgatni saját hangját, senkit sem hagy beszélni.” „[A]zt mondja [...], hogy 6 hónappal ezelőtt fogalma sem volt a magyar ügyről, most azonban a’ fond [alaposan] ismeri.”24 Wesselényivel szemben, aki a bécsi kormányban ördögöt, tehát rosz szakarót vélt felfedezni, Széchenyi olykor jóhiszeműbb színezettel, de talán még leminősítőbb módon ökröt látott.25 Ám őszintébb pillanataiban maga sem látja másképp, mint barátja, s az ellenzékiekéhez hasonló legélesebb hangnemben ítél az önkényuralmi tendenciákról. Az alkotmánykonfliktus egyik legfeszültebb időszakában, a megyei ellenállás vége felé naplójában ezt jegyzi fel: „Jogról és igazságról itt szó sincs [...] itt egyszerűen a ius fortioris-ról [az erősebb jogáról] van szó. Micsoda gyermeket (alkotmányt) fog Magyarország Metternichtől kapni, aki szüzességét elvette?! [...] Császárunknak például szent meggyőződése [...], hogy esküjét, melyet koronázásakor a magyar nemzetnek tett, sohasem szegte meg [...], amikor [értsd: noha] az alkotmány alapját dúlta fel!”26 Ő is látja, hogy az uralkodó abszolutisztikus politikája eredményezi a közéleti erkölcsök hanyatlását: „Ugyan minek szenteljék [a nemesek] teljes lélekkel magukat [...] A jogoknak és törvényeknek és az ország közigazgatásának? Ez a legnemesebb ismeretek egyike, melyekkel az ember egyáltalán foglalkozhatik. – [De olyan] monarchiában, melyben bujtogatónak, lázítónak, egyszóval rebellisnek tartják és ennek megfelelő bánásmódban részesül a magyar [...], aki e törvények megtartásáról gondoskodik, és tisztaságuk fölött őrködik[?] [O]lyan országban, ahol a hízelgő, a törvények megsértője, a hitszegő, röviden a hazaáruló jogosnak látszó igényt formálhat hivatalokra, jutalmakra és kitüntetésekre?”27 Széchenyi maga is úgy vélte, hogy a birodalom vezetése akkor sem vetkőzi le önkényuralmi törekvéseit, amikor formailag betartja a törvényeket, és országgyűlést hirdet. „[Ő]k mind képtelenek szívük mélyén az abszolút monarchiáról lemondani – [...] Kezdődik a harc a korlátolt és a korlátlan monarchia közt.”28 Emiatt az oly lojális Széchenyi nem ritkán 23 SZIN 1825. november 12., Ellentétre Metternich csekély képessége és nagy szerencséje között: 1837. május 22. 24 SZIN 1825. november 15. 25 Pulszky Ferenc: Életem és korom I–II. Bp. 1958. I. 229. 26 SZIN 1823. május 9. 27 Uo. 28 SZIN 1825. november 13. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 129Századok_Széchenyi_Könyv.indb 129 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
