Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Viszontajándék: kultusz és kultúra
HITES SÁNDOR 112 sából – melynek köteteit, mint tudomására jutott, „Excellentiád (...) ingyen osztogatja” – méltóztassék a gróf „egy nyomtatvánnyal engemet is megajándékozni”, mivel annak „az Istenségnek”, melynek a gróf „illy szép áldozatot nyújt”, ő maga is gyakran áldoz, ezért „nem vagyok méltatlan hazafiúi felsegéllésére”.50 Amellett, hogy az irodalmi munkásság maga is áldozat, ezért becserélhető a nagy adományozók pénzbeli vagy tárgyi adományaira, a kiemelkedő kulturális termelés is hasonló közösségi viszontajándékot von maga után.51 Arany János 1860-as ódája, a Széchenyi emlé kezete ezt a viszonyt ragadja meg – a „nagy Jóltevőnek” emelt oltár és az annál bemutatott „szent hódolat” nem más, mint „hálás adó”, amellyel az egész nemzet viszonozza a kapott szellemi és anyagi adományokat – hogy aztán ajándékok és viszontajándékok szövevényének egyik láncolatában idővel Arany (szintén közadakozásból) emelt szobra odakerüljön a Széchényi Ferenc adományából alapított múzeum épülete elé. Jókai Mór maga is sokat tett a főúri áldozatökonómia felmagasztosításáért (a nagy adományozók alakjának morális felnövesztésével utalva ki, a maga poétikai eszközeivel, annak ellentételezését), hogy aztán 1893-ban az ő saját kulturális érdemei ugyanilyen ajándékozási rítus révén jussanak szimbolikus és anyagi viszonzáshoz. Ötvenéves írói jubileuma alkalmával a díszkiadás tiszteletdíját kapja meg (hiszen a jogok már nem voltak a birtokában) a „nemzet ajándékaként”.52 50 Kazinczy Széchényi Ferencnek, 1803. január 24. In: Kazinczy Ferenc levelezése XXIII., Akadémiai, Bp. 1960. 63. (Hasonló hozzállást tükröz, amikor a gróftól kapott kölcsön visszafizetése helyett Decsy Sámuel és Batsányi János saját, a hazának hozott írói áldozataikra hivatkoznak: vö. Fraknói V.: Gróf Széchényi i. m. 172–3.) 51 Ennek az összefüggésnek egy másik vetülete, hogy a hazafias adakozás társadalmi demokratizálódásával párhuzamban az 1840–50-es évek irodalmi termelésének jelentős részét jótékonysági kiadványok forgalmazták. Erről lásd T. Szabó Levente: A magyar irodalmi-színházi filantrokapitalizmus kezdetei a 19. század közepén. A szociális érzékenység irodalmi tőkésítésétől az irodalmi-művészeti celantrópiáig című, megjelenés előtt álló tanulmányát. Előadásként elhangzott az Ajándék, adomány, díj, ösztöndíj, segély: A mecenatúra színeváltozásai a magyar irodalomtörténetben című konferencián, 2021. június 10-én, Budapesten. 52 E kiadvány előfizetője, mint Rákosi Jenő felhívása sugallta, egyszerre ajándékozza meg Jókait és önmagát: „készüljön el a díszkiadás, a melylyel magunkat ajándékozzuk meg és teljen ki a tiszteletdíj, a melyet a félszázadon keresztül szüntelen nekünk dolgozó költőnek még mindig a tartozás érzetével átnyujtunk. [...] Nem arra szólítunk fel benneteket, ó magyarok, hogy ajándékot, hogy alamizsnát adjatok annak, a ki a ti szolgálatotokban szerzett halhatatlanságot [...] [hanem] hogy ketten egymást fölmagasztaljátok: a költő kezetekbe tévén egy nagy élet munkáját, ti pedig a költő kezébe érette az elismerést”. – A Jókai-jubileum és a nemzeti díszkiadás története. Révai Testvérek, Bp. 1898. 21–22. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 112Századok_Széchenyi_Könyv.indb 112 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
