Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Hazafias adomány, hazafias befektetés
AZ ADOMÁNYOZÓ SZÉCHENYI ÉS A NEMZETI AJÁNDÉKÖKONÓMIÁK 113 Hazafias adomány, hazafias befektetés Fontos körülmény, hogy a közösségi adományozás habitusa olyan környezetben érvényesült, amely egyébként egyre inkább a hasznot és a gyarapodást díjazta, vagyis a piacosodás közegében. Az ajándékok cseréje és a piaci adásvétel eltérő társadalmi rendszerekben lehet meghatározó – ezek különbségét Chris Gregory klasszikus tipológiája a klán- és az osztálytársadalmak különbségeként írta le.53 Ajándék és áru radikális különneműségét azért érdemes felidézni, mert Széchenyi közéleti pályájának első szakaszát a vagyon kötelességként való értelmezése mellett pontosan a piaci viszonyok térnyerésének a szorgalmazása határozza meg, vagyis két elvben egymást kizáró ökonómia, az áldozathozatal és a homo oeconomicus haszonelvűsége kereszteződik benne.54 Adomány és áru már Széchényi Ferenc tevékenységében is összefonódott. A nemzeti könyvtár céljára adományozott gyűjteményét a gróf a magyar és a középeurópai könyv- és kéziratpiacon és aukciókon vásárolta össze, adománya tehát piaci adásvételből származó árukat transzformált közösségi ajándékká.55 (Lásd még Szabó-Reznek Eszter: Az ajándékozás formái Jókai félszázados írói jubileumán című, megjelenés előtt álló tanulmányát.) 53 Az előbbiben az ajándék mint cseretárgy nem idegenedik el a cserélők személyétől, hanem az ő státuszukat közvetíti. E minőségek közti csere résztvevői nem idegenek egymás számára, viszont viszonyuk egyenlőtlen, amennyiben az ajándékozó uralja az ajándékozottat. A csere ezért kötelezettség, nem választható. Az ajándékok cseréje mindig két csereműveletből áll, hiszen az egyik után megmaradó adósságot viszontajándékkal kell törleszteni. A tranzakciók célja ennélfogva a költés maximalizálása, s ezáltal lekötelezettek-adósok felhalmozása. Ezzel szemben a piaci társadalmakban a cseretárgy az elidegenített áru, melynek cseréje mennyiségalapú, s nem a cserélők, hanem a cseretárgy értéke határozza meg. A piacon a cserélők független, jogilag egyenrangú idegenek, s a köztük lezajló tranzakció egyetlen, akaratlagos csereműveletből áll, melynek célja mindkét fél számára a bevételmaximalizálás. – C. A. Gregory: Gifts and Commodities. Academic Press, London – New York. 1982. 41–3. 54 Vö. Hites Sándor: Hypotheka vagy hypothesis: a valóságos és a képzeletbeli a Hitel gaz daságtanában. In: Jólét és erény. Tanulmányok Széchenyi István Hitel című művéről. Szerk. Hites Sándor. Reciti, Bp. 2014. 95–131. (Hagyományfrissítés 2.). 55 Vö. Fraknói V.: Gróf Széchényi i. m. 198–210. Csehországi beszerzőivel, Franz Sternberggel és Jozef Dobrovskýval folytatott levelezéséből lásd Széchényi Ferenc és Csehország. Levelestár. S. a. r. Richard Pražák, Deák Eszter, Erdélyi Lujza. Gondolat, OSZK, Bp. 2003. 119–142., 169–170., 174–76. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 113Századok_Széchenyi_Könyv.indb 113 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
