Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - Cui bono / cui prodest?

SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 87 E két érvcsoport tanulságainak összegezése azután egy „új valóság” megállapításához vezet: eszerint valójában gyilkosság történt, amelyet előre megfontolt, gonosz szándékból egy összeesküvő csoport hajtott végre. Lássuk mármost e két érvcsoportot a történeti forráskritika bonc­asztalán.12 Cui bono / cui prodest? „[...]a legfontosabb kérdés egy politikai gyilkosság – és egyáltalán bármi­lyen gyilkosság – esetén: Kinek állt érdekében? 13 [...] Kinek állt érdekében megölni gróf Széchenyi Istvánt? A válasz egyértelmű: Ferenc József csá­szárnak, Alexander Bach belügyminiszternek, a bécsi udvarnak és a bécsi rendőrminisztériumnak. Hogy miért? Erre már megadtam a lehető leg­konkrétabb, legegyértelműbb és legkimerítőbb választ az e szemelvény­ben [valójában: fejezetben] eddig leírtak segítségével [...].”14 Természetesen nincs módunk itt megismételni a szerző fentiekben hi­vatkozott, teljes elbeszélését, amely fölsorolja a gróf döblingi éveinek a szakirodalomból ismert fontosabb adatait. Csupán jelezhetjük vélemé­nyünket, amely szerint túlzásnak tartjuk teljesítményére a háromszori felsőfok használatát. Kezdhetjük azzal, hogy fenti megfogalmazása már mindjárt a kiindulási ponton hibás, mert – Lakatos kategóriáit alkalmaz­va – eleve föltételezi az explanandum ot, ami pedig valójában kérdéses: azt, hogy gyilkosság történt-e egyáltalán. De nyissuk tágabbra a horizon­tot, és tegyük fel így a kérdést: 1) kinek jött kapóra a gróf halála?, 2) vajon akarta-e bárki „annyira” ezt, hogy netán még ölni is hajlandó lett volna érte? Nos, az valóban kétségbevonhatatlan tény, hogy a császári kormány­zat alighanem megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy egyel kevesebb vitriolos tollú politikai kritikussal kellett számolnia az európai nyilvános­ságban. Ám a források arra utalnak, hogy semmiképp sem gyűlöletről, 12 Mivel 2021-ben megjelent egy kiadvány, amely a gróf halálával kapcsolatban ismét a vizsgálandó konteó álláspontjára helyezkedik, így a jelzett kritikai összevetést e szöveg alapján végezzük el, lásd Tarics Péter: A mi Széchenyink. Közösségi lelkiismerettel, cse­lekvő hitvallással a magyar nemzetért. Bp. 2021. 13 Az idézetekben szereplő kiemelések mindvégig a szerző jelölései. 14 Tarics P.: A mi Széchenyink i. m. 150.

Next

/
Oldalképek
Tartalom