Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - Hazatérés. Fegyelem vagy felbomlás?
KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI 153 Karintia és Friuli felé haladtak.19 Előbbiek a Salzburg–Linz–Bécs útvona lon keresztül utaztak haza, míg utóbbiak zömében Ljubljana és Gyékényes–Nagykanizsa érintésével érték el a magyar határt. Bár érthető módon igazán részletes kimutatások nem születtek, de a különböző, háború utáni hivatalos statisztikák szerint november 6-ig mindkét irányba körülbelül 400 000 embert – köztük számos tartalék egységet – sikerült vonaton elszállítani.20 A második legnagyobb osztrák–magyar csapattest a Balkánon harcolt Kövessházi Kövess Hermann parancsnoksága alatt. A meginduló szerb– francia offenzíva hatására a haderő szeptember közepe óta folyamatosan hátrált észak felé. A viszonylag szervezetten végrehajtott visszavonulás Bulgária kiválását követően gyorsult fel, és a katonák zöme november első napjaiban már az 1914-es magyar határok közelében állomásozott. Kövess rendelkezésére ekkor már mindössze 50 000 első vonalbeli katona állt.21 A következő, igen jelentős osztrák–magyar csapattest a békeszerződés aláírásakor a mai Ukrajna területén állomásozott. Ők a breszt-litovszki békeszerződés alapján a Monarchiának járó termények betakarítását felügyelték. A körülbelül 150 000, zömében idősebb tartalékos katona felszerelése és ellátása messze elmaradt az első vonalbeli egységektől. Az innen visszatérőknek ráadásul sokkal komolyabb nehézségekkel kellett megküzdeniük, mint a nyugaton harcoló társaiknak. A megfelelő kommunikációs és szállítási útvonalak hiányában a csapatok többsége csak november 18-án tudta elhagyni a Fekete-tenger partján fekvő Mariupol kikötőjét.22 A negyedik és létszámban legkisebb alakulat az 1918 nyara óta a nyugati fronton állomásozó osztrák–magyar csapattest volt, amely körülbelül 18 000 főt számlált. Jelentős részüket (így a 36. honvéd és a 35. közös gyaloghadtestet) Erdélyben, illetve a Felvidék északi területein mozgósított ezredek alkották.23 Az egységek hazaszállítására a német hadvezetés 19 Österreich–Ungarns letzter Krieg: 1914–1918. 7. Das Kriegsjahr 1918. 7. Das Kriegsjahr 1918. Hrsg. Edmund Glaise von Horstenau. Wien 1938. 760. 20 Etschmann, W.: Theorie, Praxis und Probleme i. m. 56.; Österreich–Ungarns letzter Krieg. i. m. 764. 21 István Deák: Beyond Nationalism: A Social and Political History of the Habsburg Officer Corps, 1848–1918. New York 1990. 201. 22 Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár, Polgári demokratikus forradalom katonai iratanyaga (a továbbiakban HL. P.d.f.) B/4. d. 3625. 621. 23 Deák, I.: Beyond Nationalism i. m. 201.
