Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Debreczeni-Droppán Béla: Teleki László gróf utolsó párbaja – önmagával. Öngyilkosság és a gyilkosságteóriák - Párbaj önmagával – Teleki László öngyilkossága
DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA 134 mondott, hogy helyzete tarthatlan, kiállhatlan, hogy élete terhére van, s annak véget fog vetni. Halálának indoka ha mások előtt rejtély, előttem nem az, s úgy hiszem a mélt grófné előtt sem.” Ehhez még a következőket fűzte: „Politikájának győzelme a házban bizonyos volt, de a diadal előestéjén megijedt a győzelem lehető, sőt valószínű következményeitől a hazára és párthiveire nézve, az erkölcsi felelősségtől, mely lelkét, nevét és emlékét terhelné, ha politikája miatt balfordulatot vennének a haza ügyei. [...] Néhány nappal halála előtt azt mondotta nekem, hogy oly impasseban [zsákutcában] találja magát, melyből csak halál által szabadulhat ki. Ehez járulván még ideges ingerültsége, kétségbe esve azt képzelte, hogy csak önkénytes halála mentheti meg a hazát s egyszersmind becsületét.”66 E véleményét Lukács barátja tiszteletére tartott akadémiai emlékbeszédében a nyilvánosság előtt is vállalta és hangoztatta: „Halálának indokai, ha mások előtt rejtélyesek, előttem nem azok. Ismertem e nemes lélek küzdelmeit, melyek halálát megelőzték és okozták. Nem fogja tőlem kivárni senki, hogy revelatiókkal álljak a közönség elé, de annyit mondhatok, hogy valamint egész élete a hazafi tetteknek hosszú lánczsorát képezte, úgy halála is, legalább az ő hite szerint, hazafi tett volt. Azt hitte ugyanis, vagy képzelte inkább, hogy a fenforgó körülmények közt, halála üdvösebb a hazára mint élete. Mikép sodortatott e gyászos illusio örvényébe, annak fejtegetése nem ide tartozik. Ez volt Teleki Lászlónak legnagyobb tévedése és hibája, melyet szintén, mint előbb mondom, csak erényeinek túlfeszítése szült. Ő nagy és nemes volt még tévedéseiben is.” 67 1880-ban aztán Lukács konkrétan már azt állította, hogy Teleki akarata ellenére lett a Határozati Párt vezére, sőt az is zavarta, hogy saját pártja többségbe került. Halálával pedig egyenesen azt jelezte, hogy a Felirati Párt, illetve Deák indítványa lehet csak eredményes. Nem vállalhatta azt, hogy sajátjaival közölje, tévútra vezette őket. Lukács végül e művében a korábbinál is keményebben fogalmazott: „Volt könnyebb út e kínos helyzetből kiszabadulni, oly út, melyen már régen járt az esze, a halál. Véres hulláját dobva az út közepére, melyen pártfelei őt követték, és éppen a csata előestéjén, ez néma intésül szolgálhatott, szolgált is nekik, hogy tévúton járnak, mely örvényhez vezet, hova magával ránthatják a hazát, a nemzetet 66 Szemere Bertalan összegyűjtött munkái. II. Pest 1869. 336–338., vö. Horváth Z.: Teleki László i. m. II. 368–369. 67 Lukács Móric: Emlékbeszéd gróf Teleki László m. akad. tiszt. tag felett. In: Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei. 10. kötet. (1860–1863) 10.
