C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.3. A „nádori honor” – a nádor fizetése
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 153 ben, az újdonsült nádor, Perényi Imre készpénzben 4000, sóban pedig további 2000, azaz összesen szintén 6000 forintot kapott fizetésére (pro salla rio). 881 Több időpontból ismerjük a Bátori István nádor által kapott összege ket: 1522-ben 6000,882 1525 első félévében összesen 2626, 883 míg 1526 júniu sában, újbóli nádorsága elején 1625 forintot kapott fizetésére (ad rationem sallarii). 884 Mint látható, a Jagelló-kori adatok gyanúsan egy szinten mo zognak: a nádor kb. 6000-7000 forintot kapott évente fizetése gyanánt. Kérdés, hogy a Garai Miklós részére kiutalt összeget tudjuk-e számszerűsíteni. Buda és Pest városok adója 1454-ben – a Birk-féle jegyzék szerint – együttesen 4600 aranyforint volt,885 1490-ben, Szentlászlói Osvát zágrábi püspök kincstartó jövedelemjegyzéke szerint külön-külön 2000 aranyforintot fizettek.886 A zsidók adója 1454-ben 4000,887 1522-ben pedig 1600, 888 viszont 1490-ben csak a budai zsidóké 1000 forint volt,889 ugyanakkor egy 1520. évi adat szerint a nádor évente 400 aranyforintot kapott tőlük.890 Az idézett számadatok alapján talán nem járunk messze a valóságtól, ha a Garai Miklós részére fizetéseként lekötött jövedelmek összegét minimum 5000 forintban állapítjuk meg. Itt érdemes bekapcsolnunk vizsgálatunkba azt a három nádort – Garai Miklóst, Hédervári Lőrincet és Garai Lászlót –, akik egyúttal budai várnagyok is voltak. A hatalmi-politikai szempontokon túl, amelyek persze nem hangsúlyozhatóak eléggé, a budai várnagyságnak királyonként más és más hangsúllyal ugyan, de gazdasági szerepe is volt. Amint azt Kubinyi András feltárta, először Zsigmond király „kísérelte meg – bizonyára a belső viszályok miatt – birtokcserékkel és elkobzásokkal Buda környékén a vártartomány létrehozását”, és mivel ez nem járt sikerrel, „uralkodása második fe-881 DL 21279/2., p. 2. (Jajca 178.) 882 „...domino palatino ad medium annum ratione sallarii sui proprii cedunt fl. IIIM” (Helytartói oklt. 239.). 883 Jan. 26., febr. 1., 12., 16.: 100-100, febr. 20.: 400, márc. 3. és 10.: 50-50, márc. 22.: 1300, ápr. 6.: 26, máj. 11., jún. 5.: 100-100, végül jún. 23.: 200 forintot kapott (MTT XII. 64., 68., 76., 70., 84., 93., 102., 113., 131., 168., 189., 213.). 884 Jún. 5.: 675, jún. 7.: 750, jún. 8. és 12.: 100-100 forintot, régi jó forintban számítva; jún. 28-án pedig megérkezett a nádor servitora a következő részletért (Engel, J. Ch.: Mon. Ungrica 200., 203–204., 209., 231.). 885 Engel P.: Zsigmond jövedelme 29. 886 Neumann T.: A királyi városok adóztatása 49., 105. 887 Engel P.: Zsigmond jövedelme 29. 888 Helytartói oklt. 257. 889 Neumann T.: A királyi városok adóztatása 105. 890 DL 23411.
