C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.10. A tizenegyedik cikkely
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 324 tan állíthatták ezt, hiszen a Jagelló-korban minden esetben – királyi kinevezés révén – a nádorok viselték a királyi helytartói címet. A kérdéskör törvényi szabályozására, a megváltozott viszonyok miatt a Habsburg uralkodók alatt került sor: mivel I. Ferdinánd király székhelyét nem Magyarországon tartotta, illetve a jövőben sem szándékozott itt tartani, ezért az 1536. évi törvény 16. cikkelyével a következőt rendelték el: „A király az országban a szokott hatalommal helytartót nevezett ki.”362 A nádor–helytartó viszony végső rendezésére aztán II. Mátyás király 1608. évi koronázása előtti 18. törvénycikkében került sor: e szerint a rendek kérték az uralkodót, hogy lakjon Magyarországon, ám ha ezt mégsem tudná teljesíteni, „akkor a király Ő felsége a leendő nádornak mindenféle teljes hatalmat megadjon, hogy ezt az országot a magyar tanáccsal (régi szokás szerint) éppen olyan teljhatalommal kormányozhassa és igazgathassa, mintha önmaga itt tartaná székhelyét.363 – A cikkely hiányzik az 1681. évi 1. törvénycikkből.364 3.3.10. A tizenegyedik cikkely „Tizenegyedszer: a nádor tiszténél fogva, egész Kunország felett bíráskodik és a kunoknak örökös ispánja s bírája; akiktől eme tisztségéért és fáradtságáért évenként három ezer aranyforintot kell kapnia, amint ez Lajos és más királyi elődök leveleiből nyilván kitűnik.” 365 Kubinyi András kutatásai szerint a kunok ispánjai Mátyás uralkodásának nagy részében a budai udvarbírók voltak, ám e címük – az 1485-ös nádori cikkelyek hatására – a Jagelló-korban eltűnik, noha hatáskörük nem változott, azaz a királyi kunok 1485 után is joghatóságuk alá tartoztak.366 Ráadásul a Mátyás uralkodása előtti időszakról szintén egyértel műen kijelenthető, hogy a nádorok nem viselték az ispáni címet.367 A budai udvarbíráktól – mint ispánjuktól – a kunok függése elsősorban gazdasági volt. Igazgatásilag és igazságszolgáltatás terén a nádor volt a feljebblásd Fraknói V.: Az 1485-ik évi czikkelyek 505., nagyjából ugyanezt ismételték meg a királyi biztosok az olmützi értekezleten 1527. június 2-án is (uo. 505–506.). 362 CJH II. 22–23.; vö. még az 1555. évi 1. törvénycikkel (CJH II. 379–383.). 363 CJH III. 20–21. 364 CJH IV. 264–265. 365 CJH I. 402–403.; DRH 1458–1490. 317. 366 Kubinyi A.: Budai udvarbírók 246–247. 367 Archontológia 1301–1457. I. 147–149.
