C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.8. A kilencedik cikkely
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 321 a Négyeskönyv III. részének IX. címében is.341 A tárgyunk szempontjából ennek most kevésbé lényeges második felét elhagyva (azaz a becsületbíróságra vonatkozót342 ), nézzük a nádori cikkelyekkel „vitatkozó” részt. A szöveg első szakaszában az országbíró rendes bírói „jellegéről”,343 majd külön – szembeállítva a nádori cikkelyekkel – a magszakadás címén adományozott birtokok ügyében indult perekben meglévő joghatóságát kommentálta a szerző. Mint írta, jóllehet azokban egykor – azaz a nádori cikkelyek fentebbi pontja szerint – a nádor ítélkezett, ma azonban már az országbíró ítél.344 Az itt leírtak gyökeresen eltérnek tehát a nádori cikke lyektől, ugyanakkor nem igazán illeszkednek Mátyás király 1486. évi törvényének 27. cikkelyéhez sem, amely szerint az ilyen ügyekben a király vagy a nádor, illetve ítélőmestereik előtt (coram regia maiestate aut pala tino vel magistris suis prothonotariis ad id deputatis) kell jogorvoslatot keresni.345 A kérdésben további forrásokat keresve – Hajnik Imre nyomán346 – Verbőci István Hármaskönyvét tudjuk idézni: ebben a magsza kadás címén felkért birtokokról szólva azt írta, hogy ezek ügyében a pereskedők „kötelesek az arra különösen és kifejezetten kiküldött bírájuk, most tudniillik az országbíró úr előtt (mert máskor a nádor úr előtt szokták ezt tenni)” megjelenni.347 A következő paragrafusban Verbőci mindehhez még hozzátette, hogy az előbb leírtakat Mátyás király dekrétumából vette, de megváltoztatta.348 Kérdés mármost, hogy valóban Verbőci – önhatalmúlag – változtatta-e meg, vagy valamikor változott maga a perrendtartás? Azt rögvest elvethetjük, hogy Verbőci „írta át” a hatályban lévő törvényt. Ugyanis II. Ulászló király 1492. évi törvényének 63. cikkelyében szó esik a magszakadás esetén a királyra háramló és aztán eladományozott birto-341 Quadripartitum 249. 342 Sunkó A.: Curia Militaris 4–6. 343 Vö. II. Ulászló király 1492. évi törvénye 42. cikkelyének 2. §-ával (DRMH IV. 22.; CJH I. 507.). 344 „Iudex autem regię pro tempore constitutus, licet et ipse omnium indifferenter causarum in curia regia qualitercunque coram se motarum sit ordinarius iudex, de recepta tamen et approbata regni huius lege atque consuetudine universę causę – racione quorumcunque bonorum et iurium possessionariorum per defectum seminis aliquorum decedencium a maiestate regia impetratorum – mote in presencia eius discuti pariter et adiudicari solent, licet prout ex superioribus intelligi datur, olim huiusmodi cause coram palatino regni consueverant adiudicari.” (MNL OL E 142. Acta publica, Fasc. 38. no. 23., 2r.) 345 DRH 1458–1490. 282–283. 346 Vö. Hajnik I.: Perjog 34. 347 Tripartitum I. 30. 3. § (DRMH 5. 92.); az idézett fordítás szövegét lásd Hármaskönyv 97. 348 Tripartitum I. 30. 4. § (DRMH V. 92.); Hármaskönyv 97.
