C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.8. A kilencedik cikkely
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 322 kok ügyében követett eljárásról, és ebben már az áll, hogy az országbíró jár el ezen perekben.349 Verbőci tehát e cikkely ismeretében módosíthatta a Mátyás király uralkodása végén hozott törvény 27. cikkelyének vonatkozó részét. Itt érdemes hangsúlyozottan említeni Illés József azon megfigyelését, amely szerint a nádori cikkelyek teljességgel hiányoznak Verbőci munkájából.350 Ez egy újabb érv a cikkelyek későbbi összeállítása mellett. Az országbíró joghatóságát tárgyaló idézet második szakaszában a báni, illetve a vajdai jelenléten fellebbezett ügyek feljebbviteli bíróságaként jelenik meg az országbíró ítélőszéke.351 E szövegrész – egy-két alaktani eltéréstől eltekintve – szó szerint megegyezik II. Ulászló király 1500. évi törvényének 6. cikkelyével.352 De ugyanerről olvashatunk a Hármaskönyvben,353 illetve utoljára az 1563. évi 26. törvénycikkben. 354 Mindkét szakasz bekerült a Quadripartitum bizottsági (és részben a dinasztikus) változatába a fentebb idézett kiegészítéssel együtt. Mindez azt jelenti, hogy a Négyeskönyv szerkesztői nagyon is tisztában voltak az ellentmondással, ezért került bele e záradék szövege is,355 de talán a régi törvények iránti tiszteletből, illetve a Mátyás-kultusz lecsapódásaként356 mégis felvették munkájukba. A fentiek alapján a Nádasdy-féle cikkelyeknek a nádor és az országbíró joghatóságára vonatkozó megállapításait olyasvalaki másolta le, aki jártas volt az ítélkezésben és ismerte az ország korábbi törvényeit. Ebből pedig két dolog adódik: az egyik, hogy noha az Ilosvay-kódexbe másolt szöveg az első biztosan keltezhető szövegtanú, a Nádasdy-féle szöveg pedig ezzel közel egykorú (a vízjele szintén Kaufbeuren város papírmalmának 1534-től adatolható vízjelét tartalmazza), bizton állítható, hogy volt egy korábbi, egy első példány, amelyről és amelynek révén a későbbi másolatok készültek. A ma létező kódexbeli másolatok szövegei filológiai szempontból voltaképpen kontamináltaknak tekinthetők: közöttük egyet-349 DRMH IV. 30.; CJH I. 521. 350 Illés J.: Közjogi interpolátiók 24. 351 „Item causę nobilium regnorum Dalmacie, Croacie et Sclavonie parciumque Transsilvanensium in curiam regiam per viam appellacionis transmisse et adductę similiter coram ipso iudice curie, tanquam videlicet coram iudice eorum ordinario, extra omnes seriem et ordinem registri, alternatim discuti et terminari debent.” (MNL OL E 142. Acta publica, Fasc. 38. no. 23., 2r–v.) – Vö. Hajnik I.: Perjog 34. 352 DRMH IV. 140–141.; CJH I. 644. 353 Tripartitum III. 3. 6. § (DRMH V. 380.); Hármaskönyv 383. 354 CJH II. 496–497. 355 Illés J.: Közjogi interpolatiók 49. 356 Tringli I.: A bolondok hajója 183–185.
