C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)

3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.8. A kilencedik cikkely

A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 320 nem az országbíró ítélőszéke elé tartoznak”,336 továbbá a 9. cikkellyel el ­lentétben az ország – nádoron kívüli – rendes bírái nemcsak hatalmasko­dási ügyekben, hanem minden, birtokjoggal összefüggő ügyekben ítélkez­hetnek.337 Amint arról az értekezésemben is megállapítottam, a 9. cikkely ezen pontja teljesen ellentmond az 1486. évi 68. cikkelynek, amelyben pontosan arról van szó, amit a cikkely másolója kommentárként leírt. A szóban forgó szöveg a Négyeskönyv bizottsági változatában is – egy fon­tos bővítménnyel ugyan, de – helyet kapott. Az idézett részek elé egy ki­egészítés került, ami arról szól, hogy ha a király utód nélkül hunyt el, avagy az utódja kiskorú, és az országlakosok nem a nádort, hanem másva­lakit választanak meg a mágnások közül az ország kormányzójának vagy az utód gyámjának, akkor az az országlakosok tetszésével cselekedhet. Ha van nádor, akkor a mondott esetekben a nádor legyen a királyi helytartó, azzal a megkötéssel, hogy a joghatósága akkora legyen, amelyet a király vagy az országlakosok megszabtak neki.338 A cikkelyek után az országbíró jogkörének leírása áll (De comite seu iudice curie maiestatis regie, et de iudicio causarum factum honoris concer­nencium), amely egyúttal tartalmazza a királyi kúria lovagi becsületbíró ­ságának legkorábbi szabályzatát is.339 Ezt a részt is ugyanaz a kéz írta, amelyik a nádori cikkelyek szövegét lejegyezte. Az országbíró joghatóságá­ról szóló teljes szöveg – néhány nem tartalmi eltéréssel340 – helyet kapott 336 „...quod iudicium discussio et examinacio finalisque deliberacio et conclusio ac exequcio causarum super bonis et iuribus possessionariis per defectum seminis cuiuspiam a ma­iestate regia impetratis motarum non iam ad ipsum palatinum, prout olim consuetum fuerat et prout in articulo octavo preinserto continetur, sed ad tribunal iudicis curie re­gie pertinere dinoscitur” (lásd fentebb). 337 „Et quod reliqui eciam iudices ordinarii preter ipsum palatinum non super actibus po­tenciariis, quem ad modum in articulo nono preinserto est descriptum, sed eciam super iuribus possessionariis et aliis quibusvis obligacionibus et negociis plenariam suam or­dinariam habent iudicandi et exequendi facultatem” (lásd fentebb). 338 „...hoc tamen declarato, quod deficiente rege Hungariae sine prole, vel autem prole in tenera aetate existente, si domini regnicolae palatinum non, sed alium quempiam ex magnatibus regni Hungariae in gubernatorem regni generalem, seu tutorem regiae pro­lis eligerent, tunc id regnicolae ipsi pro beneplacito eorundem facere possunt. Praeterea licet palatinus in casibus praenotatis sit ordinarius locumtenens regiae maiestatis, ta­men iurisdictione limitata ea videlicet, quae sibi per regem aut eo decedente per regni­colas data fuerint, uti semper debebit” (Illés J.: Közjogi interpolátiók 49.). 339 Vö. Hajnik I.: Perjog 64. 340 Az eltérések csupán alaktaniak: az e-caudata helyett „ae” diftongus, a „ci” helyett pedig „ti” áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom