C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.4. A negyedik cikkely
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 307 Az első tényleges országos főkapitányi kinevezésre még II. Ulászló uralkodásának első évtizedében sor került, mégpedig az Újlaki Lőrinc herceg ellen folyó hadjárat alkalmával.245 Az 1494 őszétől 1495 tavaszáig folyó har cokban Vingárti Geréb Péter udvarmester, majd országbíró és Bélteki Drágfi Bertalan erdélyi vajda kapott a királytól főkapitányi kinevezést; az oklevelekben használt címük a supremus capitaneus gentium regalium volt. 246 A következő alkalommal Miksa császár csapatainak 1506 nyarán történt betörése kapcsán találkozunk a magyar sereg élén főkapitányokkal.247 II. Ulászló király a fehérvári tanácskozások után ezúttal Perényi Imre abaúji örökös ispánt, nádort, Szapolyai János szepesi grófot és Somi Józsa temesi ispánt, az Alsó részek főkapitányát nevezte ki csapatai élére,248 akik a tíz évvel korábbi társaikhoz hasonlóan a regni Hungarie sumpmus capitaneus címet viselték. 249 Fraknói Vilmos a velencei követ jelentésére alapozva úgy gondolta, hogy 1513 februárjában ismét Perényi Imre nádor és Szapolyai János erdélyi vajda kapott főkapitányi kinevezést,250 ám ezt nem tudjuk alátá masztani sem Perényi Imre, sem Szapolyai János okleveleinek intitulációjával. Felmerül, hogy Fraknói forrását, Antonio Surian velencei követet Perényi Imre újabb, negyedévre szóló dalmát-horvát-szlavón báni és zenggi kapitányi kinevezése tévesztette meg, amire 1513. március elején került sor.251 A fentiek után ezen alkalmat akár törölhetnénk is a főkapitányokra vonatkozó esetek közül, ha nem lenne egy olyan, a közelmúltban Mikó Gábor által megtalált forrásunk, ami jócskán összezavarja a képet. E forrás nem más, mint az 1513-ra keltezhető alsótáblai responsio, amely nek egyik cikkelyében szó esik a főkapitány jogköréről is, mégpedig annak 245 A hadjáratra lásd Fedeles T.: A király és a lázadó herceg. 246 1494. aug. 26. (DF 260288.), dec. 30. (DF 260406.), 1495. jan. 9. (DF 260402.), febr. 18. (DL 39179.). 247 A „háborúra” lásd Szabó D.: Országgyűlések 1505–1508. 711.; Fraknói V.: Királyválasztások története 133–134. 248 „...iuxta ordinacionem regie serenitatis omnium dominorum et vestrarum pridem in Alba Regali factam nos contra Alemanos, ..., electi, deputati et missi fueramus” (1506. júl. 27., a mosoni mezőn táborban: DL 56361., Ugocsa megyéhez, DF 229279. Bártfa városához szóló példány). 249 Perényi Imre és Szapolyai János 1506. júl. 2-i parancslevele a Győr melletti haditáborból a szászokhoz (DF 241004.). 250 Fraknói V.: Az 1485-ik évi czikkelyek 499.; Szabó D.: II. Lajos-kori ogy. 8. 251 Perényi oklt. 765. sz. – A tisztségét végül nem negyed-, hanem harmadéven keresztül viselte. Utolsó előfordulása: 1513. júl. 11., Pekrec vár (DF 232380.), ugyanott kiadott júl. 22-i oklevelében már csak a nádori cím szerepel (DF 256219.).
