C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.2. II. Lajos király uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 225 számította. Nyugtalanító kérdés, hogy mi az oka a kettős oklevél-kibocsátásnak. Formailag a két oklevél között két lényegi különbség van: a korábban kiadott oklevélen királyi aláírás szerepel, továbbá szöveg alatti pecséttel erősítették meg. A másik, két nappal későbbi példányt azonban a titkospecsét ráfüggesztésével privilégiális formában állították ki. A február 14-i kinevezőlevéllel szemben ennek egyetlen, átiratban fennmaradt példányát sem ismerjük, holott a levéltári jelzete alapján ez elvárható lenne. Induljunk el tehát őrzési helyük alapján. A korábban (febr. 14.) kibocsátott példányt a Révay család központi, ma Pozsonyban lévő levéltárában, míg a későbbit (febr. 16.) a Magyar Kamara Archivumának Acta publica nevű fondjában őrzik. Azaz a korábbi példányt egy magán-, míg a későbbit az ország (18. században létrehozott) „közlevéltárában” találjuk. Az utóbbi helyre minden bizonnyal a nádor, illetve helytartó „hivatali” levéltárából kerülhetett (lásd erről alább még bővebben). A magánlevéltárba viszont a nádor titkára – a későbbi nádori ítélőmester, majd helytartó – Révai Ferenc473 révén juthatott. A kinevezés két példánya tartalmilag lényegében megegyezik, de néhány helyen máshová kerültek a hangsúlyok. Tekintsük meg ezeket részenként (lásd a 16. táblázat ot; az első oszlopban az oklevélrészlet besoro lása – bevezető, a kinevezés megokolása, jogok és kötelességek részletezése –, a második és harmadik oszlopban a febr. 14-i és 16-i oklevelek vonatkozó része áll). 473 Titkárságára 1519. okt. 15. és 1526. nov. 16. között vannak adatok, 1526. nov. 30. és 1527. nov. között ítélőmester (Archontológia 1458–1526. I. 82–83.), míg ettől kezdve 1542. novemberéig személynök, végül pedig haláláig, 1553. nov. 1-jéig nádori helytartó volt (Pálffy G.: Révayak a 16. században 3–5.).
