C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
Bevezetés
BEVEZETÉS 13 A 4. fejezetben a korábbi fejezetek részösszegzéseit némiképp ismételve röviden összefoglalom a munka eredményeit, valamint egy újonnan talált 18. századi forrás5 segítségével kitekintek az újkori nádorok hivatalvi selésének jogi alapjaira: azaz mennyiben határozták meg azt a középkori vagy annak vélt (törvény)cikkelyek. Végül a Függelékben a nádor személyére és a hivatalára vonatkozó, 1222 és 1526 között hozott hiteles törvénycikkek jegyzéke, az előbb említett, 1741 után keletkezett újkori forrás szövege, valamint oklevelek kaptak helyet. Már itt, a Bevezetésben írnom kell arról is, hogy miről nem lesz szó a kötetben. A munka címe ugyanis némileg többet ígér, mint amiről szól: a nádori intézménynek „csak” a politikatörténeti oldalát vizsgálom; a nádorok méltóságba kerülésének hátterét és hivataluk esetleges elvesztésének okát kutatom, illetve arra is keresem a választ, hogy kikből lettek nádorok. Másként fogalmazva, a személyeken keresztül kívánom az intézmény történetét feltárni.6 Ugyanakkor a nádorok hivatali tevékenységét, azaz a nádori kúria és jelenlét működését itt egyáltalán nem taglalom. Minderre két tény jogosíthat fel: az egyik, hogy a késő középkori nádori irodával és a jelenléten folytatott bíráskodással érdemben Bónis György átfogó munkája7 óta senki sem foglalkozott (magam eddig – jóllehet többnek az elő munkálatai már folynak – egyetlen nádor, Lackfi István irodájának működését tártam fel8 ), ennek következtében pedig a téma feldolgozásához hiányoznak az elengedhetetlenül szükséges előtanulmányok. A másik – és ez a fontosabb –, hogy I. (Nagy) Lajos uralkodásának idejére a nádor neve alatt zajló bíráskodás elvált a nádor személyétől, és így a nádori jelenléten folyó igazságszolgáltatás vizsgálata elsősorban az ítélőmesterek tevékenységének, másodsorban pedig a perjogi cselekményeknek – korántsem haszontalan – feltárását jelentené. Ennek eredményei azonban inkább a hivataltörténetet gazdagítanák, míg magának az intézménynek a történetéhez, ezen belül az egyes nádorok személyének vizsgálatához, továbbá a miért és a hogyan kérdések tisztázásához vajmi kevéssé járulnának hozzá. Munkámban talán némiképp meglepő módon a nádori méltóság és hivatal szavak mellett a tisztség szót is fogom használni, tudva azt, hogy a három szó nem tekinthető egymás szinonimáinak.9 A szóismétlést kerü-5 Szövegét lásd a Függelék 3.2. fejezetében. 6 Vö. Archontológia 1301–1457. I. XXIII–XXIV. 7 Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség, passim. 8 C. Tóth N.: Lackfi nádor. 9 A problémával, hogy ti. a kora újkori nádorság hivatal vagy méltóság volt, már mások is szembesültek, vö. S. Lauter É.: Palatinus regni 234.
