C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
Bevezetés
BEVEZETÉS 12 dorváltás jelenti, amikor, mint azt már korábbi tanulmányomban bebizonyítottam,3 megváltozott a nádori hivatal betöltési módja. A felső időhatárát pedig az indokolja, hogy egyfelől 1530 és 1554 között nem volt az országnak nádora, másfelől pedig az, hogy Nádasdi és társai még „középkori alapokon” viszonyultak a méltósághoz, illetve annak betöltéséhez. A 2. fejezetben a középkori királyhelyettesítések (1490-ig) és helytartó-kinevezések (1490–1554) időpontjait és politikatörténeti hátterét igyekszem feltárni annak érdekében, hogy valós képet alkothassunk ezen intézmény történetéről. Ennek vizsgálatára két okból van szükségünk: egyrészt a Jagelló-kortól kezdve a király külföldi távollétei idején helytartói címmel a nádorok helyettesítették az uralkodót, míg korábban ez nem volt így. Másrészt a középkori (és az 1554-ig terjedő) királyi helytartóság vizsgálatát a fentieken túl az is indokolja, hogy a kora újkori nádorok a magyar politikai elit időszakról időszakra változó összetételű tagjainak támogatásával maguknak követelték a királyi helytartói címet és az ezzel együtt járó – középkori eredetűnek vélt – hatásköröket. E törekvésüket a nádori cikkelyek szövegével támasztották alá. A cikkelyek szövege és tartalma – legalábbis a korábbi szakirodalom alapján – mindenki számára jól ismert: az 1486. évi országgyűlésen megjelentek Szapolyai Imre megválasztása előtt részletesen szabályozták a nádori intézmény működését. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyekről mindjárt a jelen munka elején el kell mondanom, hogy későbbi kompiláció eredményei (bizonyítását lásd a 3. fejezetben),4 így te hát nincsen a nádori méltóságra és hivatala működésére vonatkozó jogoknak és hatásköröknek minden igényt kielégítő (középkori) összefoglalása. Az első két fejezet eredményeivel felvértezve a 3. fejezetben a nádori cikkelyek egy eddig ismeretlen, egykoron Nádasdi Tamás nádor birtokában lévő, az ismert 16. századi kéziratokban fennmaradt szövegvariánsoktól néhány, de ugyanakkor fontos helyeken eltérő szövegű és értelmű példánya alapján elemzem az 1486. évi nádori artikulusok hitelességét, és remélhetőleg mindenki számára egyértelműen bebizonyítom, hogy a cikkelyek kora újkori koholmányok. Ennek kapcsán bemutatom az 1530, Bátori István nádor halála után kialakult helyzetet, amelynek következtében majdnem negyedszázadon át húzódott az új nádor megválasztása. Vizsgálatomat egyfelől tehát a 16. század, egyszersmind az utolsó „középkori” nádor, Nádasdi Tamás méltóságviselésével – amikor is a nádori cikkelyek keletkeztek – zárom. 3 C. Tóth N.: Az ország nádora. 4 Vö. korábbi, már megjelent tanulmányommal (C. Tóth N.: Nádori cikkelyek).
