Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D18] 1966. július 7. Györffy György lektori jelentése László Gyula művéről
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 96 dok, ugyanakkor a totemisztikus eredetmondák nem beszélnek gyilkos viaskodásról. Lásd az előzőkben elmondottakat. 46–47. l. A fekete magyarok téves idevonására lásd fentebb. 48–49. l. Az orosz krónikákból kiindulva nem lehet kettős honfoglalásról beszélni. Nézetem szerint e felfogás még nem érett meg a népszerűsítésre. Legfeljebb annyi engedhető meg, hogy komoly formában felmerült a gondolat, hogy a késő avar régészeti leletanyag részben magyar etnikumot takar, és a szerző szerint arra lehet gondolni, hogy már a honfoglalás előtt jöhettek be magyarok. A hímszarvast üldöző testvérpár a hunoktól a vogulokig jellegzetes eleme a mondának. Nem lehet kiiktatni a mondából! A hímszarvas mítosza elválasztandó a szarvasünő totemisztikus mondájától. „A monda értelmét veszítette” kitétel nem áll meg. A mondák vitatható boncolgatása helyett találó mondaszövegekre van szükség, amelyek a képeket magyarázzák! 52–35. l. A sast (aquila) tudomásom szerint nem tanították be vad ászásra, mint a sólyomfajtákat. Solymászás folyt az erdős hegyvidéken is (pl. Bakony, Sáros megye). 54. l. A szarvasistennő = holdistennő sejtések szükségtelenek. A noin-ulai szőnyegeken nem látom a megtermékenyítést, hanem a szarvasüldözés, szarvasölés egyik esetét. A szarvas lerogyása az elejtést bizonyítja. A noin-ulai szőnyeget nem szabad rajz után, hanem csakis az eredeti textil színes fényképe után reprodukálni. Nem kerül többe, viszont a magyar tudomány régóta hiányol egy színes felvételt róla. (Orosz kiadványban jelent meg színes!) 64–65. l. A nagyszentmiklósi kincs 7. sz. korsója egyik képének a turul-, helyesebben totemisztikus mondával való összekapcsolása nem abból született, hogy László Gyula említett cikkében miként vélekedett egyes korsók készítéséről, hanem a rovásírás vizsgálata és a magyar–székely rovásírással való kapcsolata vezette e sorok íróját rá. A kincsnek a magyarokkal való összekapcsolása tudománytörténetileg Fehér Gézától, sőt Ajtonnyal való feltevésszerű összevetése Moravcsik Gyulától (1938) ered. A kincsnek a szavárd magyaroktól való eredeztetése romantikus feltevés; ismerve a tudományos közvélemény reagálását rá, inkább elhagynám. 70–71. l. Hogy az állatalakok olyan jelképek lennének, amelyek csak az ősök erényes tulajdonságait jelképeznék, nem fogadható el. A totemállatok között voltak nem irigylendők (kígyó és egyéb csúszómászók). A személynévvel való érvelés szintén nem meggyőző. Az Árpádok családjában miért adtak volna nevet más nemzetségek totemjeiről? Nem felejtendő el,
