Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)

LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D13] 1963. július 14. László Gyula: A Keszthely-kultúráról

LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 85 helyek lehettek. Ugyanilyen eredményre jutunk, ha a honfoglaló magya­rok leleteit vizsgáljuk! c) Györffy György elméletéből csak annyit tud elfogadni a szerző, hogy a két szállásterület kiegészíti egymást, amint ő már régebben megállapí­totta. Györffy elméletének nehézségei ismét csak a pénzek keltező voltá­nál mutatkoznak: a griffes–indások sírjaiban nyoma sincsen sem dirhem­nek, sem pedig karoling dénárnak, amelyekből viszont honfoglalóink sírjai­ban tekintélyes mennyiséget találunk. Vannak Györffy elméletének olyan pontjai (pl. griffes–indás jellegű temetők magyar törzsnévi helynevek kö­zelében), amelyeket e kérdések kidolgozásakor másként magyarázok. 3. Nézzük meg közelebbről a griffes–indások nyelvi elszlávosodásának kérdéseit. Erre a kérdésre nem lehet egyöntetű feleletet adni. Nyilvánva­ló, hogy a karantán vagy morva környezetbe került griffes–indások arány­lag gyorsan elszlávosodhattak. Mi azonban nem a peremterületeket figyel­jük, hanem a Kárpát-medencét és a későbbi magyar szállásterületet. Vizs­gálatainkat több rétegre bontjuk: a) Köztudomású, hogy a Kárpát-medence régi helynevei (néhány nagy folyó őskori nevét nem számítva) két nagy rétegre bonthatók: nagyjából az erdős területeken és peremein, néhol a medence belsejében is a szláv helyne­vek uralkodnak, ezzel szemben a Kárpát-medence magvát magyar hely­nevek töltik ki, régi helyneveink között csak elenyésző számban található néhány besenyő vagy német név. Az avarok emlékét mindössze néhány kétes helynév őrizné. Meggondolkoztató itt a következő megfigyelés: a szlávság nagyobb tömegei a VI. századtól kezdve szállják meg a Kárpát­­medence peremterületeit, s az avar korban csak kisebb belső településsel számolhatunk. A honfoglalásig tartó 350–400 év alatt mégis rengeteg helynek adtak nevet. Ugyanakkor az avarság ugyanennyi idő alatt (vagy ha a griffes–indásokat nézzük, kb. 250 év alatt) egyetlen emlékét sem hagyta volna ittlétének? Ennek természetes magyarázata lenne az avar­ság teljes kipusztulása, mert akkor nem lett volna, aki a helyek neveit átörökítse. Ám láttuk, hogy a kipusztulás nem következett be, s nagyobb fennmaradó tömegek esetén bőven volt, aki a helyneveket átörökítse. E kérdés mélyére nézve terjesztem elő következő megoldási kísérletemet. Kniezsa István munkájából áttekintő képet kapunk a Kárpát-me­dence X–XI. századi helyneveiről, s rajtuk keresztül e kor népességéről. Ha erre a térképre rávetítjük a kései griffes–indások temetőit, akkor fi­gyelemre méltó tényeket olvashatunk le. A griffes–indás nép temetői kö­zül mintegy 160-at színmagyar területen találunk, mintegy 50-et vegyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom