Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D12] 1963. január 6. László Gyula: Régészet és történelem
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 77 [D12] 1963. január 6. László Gyula: Régészet és történelem (gépelt, aláírt, kézírással kiegészített) Régészet és történelem (előadásvázlat) Megjegyzés: A vázlat bővebb ott, ahol még meg nem írt dolgokról beszél, rövidebb, ahol irodalomra hivatkozhat. Az előadást rögtönzött táblai rajzokkal kíséri a szerző. 1. Az előadás célja, hogy a történelemtudomány művelőit megismertesse a régészeti munkával, lehetőségekkel, módszerekkel, eredményekkel, s ezáltal a két tudományszak kutatóit közelebb hozza egymáshoz. Nem lesz szó tervekről és vágyálmokról, sem keserű bírálatról, hanem elsősorban a régészeti műhelymunka bemutatásáról. 2. Az előadás tárgyának további elhatárolása Mivel a hallgatóság javarészt az írásbeliség korának történetét kutatja, az előadás is ezt a kort öleli fel, közelebbről a népvándorlás korát s a magyar középkort. Hallgat tehát az őskorról, amelyben a régészeté a vezető szó, nem idéz római kori példákat sem, várván, hogy a hozzászólások során e kor szakemberei kiegészítik mondanivalóját. De még a mondott korokban sem törekedhet az előadás a kérdések kimerítésére, inkább néhány eredménnyel kapcsolatos nehézségeket igyekszik felvázolni, s a régészeti és történeti kutatómunka határterületein időzik hosszabban. Tovább szűkíti a témát még az is, hogy a szerző a példákat nagyrészt saját munkásságából meríti, mert itt tapasztalta közvetlenül az anyag ellenállását, a történeti forrásokkal való viszony alakulását. 3. Valamit a régészről és az ásatásokról A régész a szó legszorosabb értelmében véve komplex felkészültségű kell legyen, hiszen leletei, ásatásai az egykori élet minden területéről valók. Jól kell ásatnia (erről még alább néhány szót), de ugyanígy értenie kell, szinte a kézműves szintjén, egy sereg mesterség régi munkamódjához (ötvös, fazekas, kőfaragó, bronzöntő, nyerges, csontfaragó, üvegfúvó, kovács, földműves, állattenyésztő, építész stb. stb.), értenie kell az egykorú történeti források felhasználásához, településtörténelemhez, földrajzi morfológiához, néprajzhoz, természetesen ismernie kell alkotó módon a történe-