Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D12] 1963. január 6. László Gyula: Régészet és történelem
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 78 lem mozgató erőiről eddig szerzett tudást, néha a vallástörténetbe kell elmélyedjen, máskor stratégiai ismereteket kell elsajátítania, mert enélkül a fegyvertörténet, vártörténet kérdéseihez nem nyúlhat, élénken kell figyelnie a nyelvben megmaradt műveltségi nyomokra, s ki tudná felsorolni, hogy még mi mindenre, hiszen az ásatások a múlt sokirányú jelenségcsoportját tárják fel, s ezekben szinte a kortárs otthonosságával kell mozognia a régésznek. Természetesen ilyen egyetemes tudású ember elképzelhetetlen, s ezért egyikünk inkább emilyen, másikunk amolyan kérdésekben járatos, annak anyagát s módszereit ismeri s alakítja. De ásatáskor legalább valamennyire mindenhez kell érzékének lennie, hogy fontosságát felismerhesse, mert figyelmetlenségével tönkre tehet egy sereg lényeges jelenséget. Az ásatás tehát nem készen kapott módszerek egyszerű alkalmazása, hanem bizonyos fokig már a helyszínen alkotó–rekonstrukciós munka. S mi az ásatás eredménye? Történész nyelven szólván: oklevélszöveg. E hasonlat lényeges következtetésekre biztat. Képzeljük el, hogy pl. egy Árpád-kori falu 800 × 300 méteres hatalmas területe egy ilyen nagyságúra felnagyított oklevél lenne, amelynek szövegét nem ismerjük, csak a földtakaró eltávolítása nyomán válnék láthatóvá. Ki merne vállalkozni arra, hogy 50–60 méter, nem is összetartozó terület feltárása után – a mi képzelt oklevelünkben csak néhány összefüggéstelen szónak felelne meg – képet alkosson egy Árpád-kori faluról? Míg azonban egy oklevél az Országos Levéltárban vagy máshol egyszerűen kézbe vehető, egy említett nagyságú falu teljes feltárása jelenlegi lehetőségeink mellett fél emberéletnyi időt követel! Példa rajzokkal a csongrád-felgyői ásatásról, rövid ismertetés. Megértjük, s örvendünk a velünk szemben támasztott türelmetlen követeléseknek, de a történészek is értsék meg, hogy százados mulasztást nem lehet egy évtized alatt pótolni. 4. A kétféle forrásanyag további különbségeiről a) A korai írott források – ha egyáltalán említik – az uralkodó osztályok szemszögéből írnak pl. a középkori földművesről, halászról, mesteremberről stb. Az ásatások ezzel szemben éppen ezek életének és munkájának hiteles emlékeit tárják fel. Azt mondhatnók, hogy az ásatások szaporodtán, az egykori alsóbb társadalmi osztályok kutatásának gondja nagyrészt a régészekre fog hárulni. b) Erre azért is számíthatunk, mert középkori írott forrásaink aligha szaporodnak jelentős mértékben, ezzel szemben több ezer elpusztult falvunk s ugyanannyi temetőnk vár még feltárásra, s a régészet éppen csak
