Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D11] 1955. március 26. László Gyula jelentése a MNM Tudományos Tanácsának
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 69 Lezárva a honfoglalás kori anyagról mondottakat, a következőben foglalhatom össze a felsorolt kartársak munkáját. Nagyjából készen áll – inkább már csak kiegészítés és szerkesztési munkák vannak hátra – a teljes honfoglalás kori leletkataszter (erről alább), ezzel együtt részben már teljes rendben van a honfoglalás kori leletanyag. Részletmunkák pedig az eddig meg nem határozott tárgyak felderítésére és a mesterségek területén folytak. A törzsek kutatása is megkezdődött (vö. akadémiai nagyheti előadást). A honfoglalók hagyatékának sorsa Valójában a Középkori Osztály valamennyi tagjának munkássága többékevésbé kapcsolódik ehhez a kérdéstömbhöz. Kidolgozása rendkívül fontos, mert eddig – nagyrészt azért, mert a régészek érdeklődése a honfoglalással zárult, a művészettörténészeké pedig Szent Istvánnal kezdődött – az volt a begyökerezett vélemény, hogy az államalapítással teljesen új műveltség kezdődött, amelynek úgyszólván semmi köze az előzményekhez, hanem a nyugati műveltség helyi változatát képviseli. Bár amint említettem, az osztály egész anyaga alkalmas e kérdések kutatására, mégis különlegesen az alábbiak munkássága érintette a kérdést. Szabó György a kovácsmesterség és az üstök folyamatosságának kérdésén dolgozott és dolgozik. László Gyula a Lehel-kürttel kapcsolatban a Lehel-monda alakulásában tesz új s a fenti irányba mutató megfigyeléseket. A Szent László-herma feldolgozásakor is érinti a honfoglalók – időben nagyon megváltozott – örökségének sorsát, és tovább fejleszti a Szent László-legendával kapcsolatos korábbi megállapításait. Rendkívül fontos feladaton dolgozik Klaniczay Tiborné. Szakdolgozatának címe: Helyi és keleti elemek Árpád-kori kőfaragó művészetünkben I. (a pécsi kőfaragványok). Nagy szorgalommal és igen jó tájékozódó képességgel gyűjtötte össze azokat az ornamentális szerkezeteket és mintákat, amelyek az avar korban s a honfoglalók keleti területein is megvoltak, s amelyek közvetve vagy közvetlenül belekerültek Árpád-kori kőfaragványaink mintái közé is. A tétel rendkívül bonyolult, úgyhogy nagyon helyes fegyelemmel ennél tovább nem megy megállapításaiban. Mindenesetre örvendetes, hogy ezt a kérdést egyszer valaki többéves munkája központi kérdéséül választotta (középkori tanszéki, illetve múzeumi munkaterv). A jelentés lezárásakor megkísérlem összegezni a végezett munkát, annál is inkább, mert ez részben alapja a jövendő tervezésnek. Úgy vélem,
