Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Igazodási pontjaink - Egy különös szakmai barátság dokumentumai
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 43 mint egy évtizede aktívan, új eredményekkel műveli-e a tudományt. A Te nemzeti tudatot erősítő munkásságod nem értékelik egységesen. Én a történészek vonalán javasoltam a még cikkeket író Váczyt, Benkő pedig Czeglédyt, noha szellemileg hanyatlik.” [D50] Az említett csoport negatív viszonya László Gyulához cseppet sem változott a négyéves rendezvénysorozat végére. Györffy György levele szerint „Én konferenciánk utolsó, IV. rendezvénye kapcsán emlékeztem meg Dienes Pistáról, mint aki mindig hű volt igazi tanítómesteréhez, Hozzád és alig 11⁄2 éves oktatói pályám után, hozzám is [...] Váltig forszíroztam Éry Kingával, hogy az őstört. bizottságban a helyed! De a régész tagok – ők illetékesek!? – leszavaztak!” Ebben a helyzetben az sem jelent vigaszt, amit e levél egy másik részén (más szövegkörnyezetben) általános tanulságként megfogalmazott: „De minden európai nemzet tudományosságában vannak hasonló jelenségek.” [D56] [F33] Igazodási pontjaink Egy különös szakmai barátság dokumentumai Amíg Györffy György magán- és hivatali levelezésében családi ügyekről csak kivételesen ejtett szót, [D06] addig László Gyula viszonylag gyakran belefoglalta az ilyen történeteit a leveleibe.73 [D31 [D44] [D46] [D55] Az eddig feldolgozott dokumentumok alapján úgy tűnik, soha nem jártak egymás privát szférájában (lakásában, nyaralójában) – bár meglett volna rá az igény, s csak a társasági lét terein és intézményeiben találkoztak. Ez rámutat arra, hogy egy bizonyos határt vagy nem tudtak, vagy nem is akartak átlépni. Egy késői levélváltás (1992. november 3-án és az azonnali válasz november 6-án) tanúsítja, hogy valóban lett volna kedvük a személyes, kötetlen beszélgetésre: „Abban a reményben, hogy mindkettőnk egészségi állapota megengedi, hogy a honfoglalás évfordulóját megünnepeljük, s a fák jövő évi virágba 73 Szülei visszaemlékezéseinek 1947 és 1951 között elkészült kéziratát minden igyekezete ellenére csak mintegy fél évszázaddal később sikerült megjelentetnie: LÁSZLÓ–TORDAI 1995.
