Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Igazodási pontjaink - Egy különös szakmai barátság dokumentumai
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 44 borulása után jurtámban összeüljünk Tomka Pétert bevonva egy baráti vitára.” [D50] „Nemcsak a honfoglalás koros fiatalokhoz megyek el örömmel, vállalván az elnöki tisztséget, hanem jurtádba is a Dunapartra, Tomka Péterrel együtt egy kis kvaterkázással egybekötött eszmecserére. Te Gyurka, van tulajdonomban valami, ami téged is annyira izgat, hogy eljössz egyszer hozzám (szeretettel hívlak). Te vársz, hogy meglátogassalak, én várlak, hogy meglátogass, együtt elmondunk egy kun Miatyánkot és maradunk régi barátságunk otthonias melegségében.” [D51] A személyes kapcsolatok tekintetében sokatmondó, ahogyan László Gyuláné köszönetét fejezi ki Györffy Györgynek a férje temetési szertartásán való megjelenéséért: „Kedves Györffy György! Tekintve, hogy személyesen nem ismerjük egymást, nem merek Gyurkát írni, bár Gyulától mindig így hallottam emlegetni. Hálásan köszönöm, hogy, ha csak rövid időre, de eljött Gyula koporsójához.” [D57] [F34] Az eddig ismert dokumentumok között az 1999. december 28-án írott újévezred-köszöntő üdvözlet74 az utolsó, amelyet Györffy György a László családnak küldött, s amelyben kivételesen a hétköznapok világára is némi betekintést enged: „Kedves Emőke! Két turkesztáni hímzést adtam át egy plasztikborítékban restaurálásra [...] Kérem, ha a Múzeum körúton jár, adja le a 15. sz. I. em. 3. alatt. Boldog újév(ezred)et kíván édesanyjával együtt mindnyájuknak Györffy György” [D58] [F35] Az elveikhez ragaszkodó, egymás szakértelmét önzetlen módon becsülő, ellenvéleményüket kulturált módon megfogalmazó két tisztes értelmiségi polgár kapcsolatát az évtizedek alatt keletkezett levelezésükből vett példákkal jellemezhetjük a leghívebben: „Sem a hozzászólás, sem pedig mostani válaszom nem érthető meg a kettőnk között – a honfoglalás kérdéseit illetően – fennálló szemléleti különbség nélkül. Ez természetesen egyetlen pillanatra sem érinti régi barátságunkat és egymást becsülő magatartásunkat. [...] Györffy Györgynek, aki hallatlan találékonysággal fedez fel eddig meg nem látott dolgokat a gyér forrásanyagban. Nos, a magam területének vizsgálatakor én is nagyjából ezt teszem, és bizonyos vagyok, hogy a munkám nyomán támadó eszmecserékben meg fog újulni őstörténetünk.” [D20] 74 Ezt megelőzően csupán egyetlen üdvözlőkártya került elő, melyet Györffy György 1982 végén írt László Gyulának [F24].
