Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Egy zátonyra futott tudománypolitikai kezdeményezés
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 34 király névtelen jegyzőjének Gesta Hungaroruma szerint a honfoglaló magyarok első országgyűlésének helye volt, ahol az ország dolgának »szerét« ejtették.” [D25]; „Az emlékművet magába-foglaló új, modern architektúra tervezendő, az államalapítás képzőművészeti, történeti és régészeti emlékmúzeum számára. A hangsúly a képzőművészeti bemutatáson lenne, mert sem cserép, sem más töredék, sem pedig oklevelek kópiái nem hatnak optikai erővel.” [D27]; „Tegnap postára adtam – kis késéssel – a Belgrád rakpartra címezve összefoglalónkat. Kész cikkedhez alig van hozzátenni, ill. javítanivalóm. Néhány apróságot szíves engedelmeddel rögtön a szövegben javítottam.” [D30]), mind a másik, tudománypolitikai szempontból érzékeny té makörben több feljegyzés is született: a régészettudomány helyzetéről írottnak a kézírásos előzménye, a történettudomány helyzetét bemutató összegzésnek pedig egy kivonatolással tömörített változata is fennmaradt. „A beszélgetés témája: honfoglalás, őstörténet- és középkor-kutatásunk és az Akadémia [...] Az utolsó 20 évben kiváló fiatal gárdát nevelt e korokra az Egyetem, kutatóhiány tehát nincsen. Mind a múzeumokban, mind pl. a Műemlék-felügyelőségnél a legnagyobb elismeréssel beszélnek a fiatalokról [...] Ezek a fiatalok dolgoznak is mindenütt: kivéve az akadémiai Intézetet, mert ott nincsen számukra hely [...] Meg kellene teremteni az Intézetben a magyar őstörténet-kutatás munkahelyét.” [D23] „...a tömegekben komoly igény van történetünk régi korszakainak és nagy egyéniségeinek méltó bemutatására. Ezt az igényt történész frontunk vezetői nacionalizmusnak értelmezve nem veszik tudomásul. [...] A történeti kutatásunkban mutatkozó kronológiai torzulás kutatóintézeti politikánkban is érvényesül. Amíg az MTA Történettudományi Intézet I. magyar osztályán (őstörténettől 1849-ig) egy kutató több évszázadot kénytelen gondozni, a legújabb kor történetét párhuzamosan két intézetben művelik [...] Az MTA Történettudományi Intézetének fő feladata nem az lenne, hogy lehetővé tegye munkatársainak publicisztikai szintű kiadványok írását – ilyenféle munkák kiadói felkérésre némi időbeli kedvezménnyel más beosztásban is elvégezhetők –, feladata elsősorban alapkutatások végzése: okmánytárak, iratkiadások, katalógusok, topográfiák, atlaszok elkészítése...” [D24] „Az MTA 20 év előtti átszervezését követően a magyar történettudomány irányítása néhány történelemmel is foglalkozó jóhiszemű politikus égisze alatt egy fiatal, másodvonalbeli klikk kezébe került, amelynek tagjai érvényesülésük érdekében nem annyira a tudományos kutatás, mint a mindenkori politikai vezetés igényeinek megfelelően művelték a történelmet. Monopóliumuk biztosítása végett a magyar érzésű történészeket »národniknak« bélyegezve szorították háttérbe. A nacionalizmus elleni harc jelszava
