Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A fenyegetettség stációi – ideológiai nyomásgyakorlás
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 35 alatt a nemzeti történet régebbi korszakainak vizsgálatát lehetőleg mellőzték, nagy alakjait degradálták, ugyanakkor a kutatás súlypontját az utóbbi évtizedek vizsgálatára helyezték.” [D26] „...referátum a régészettudomány helyzetéről: [...] Helyesnek látszik a régészettudományban is a két fejlődési szakasz felvétele: az első a tudományos élet marxista átszervezésének ideje, melynek alapvetésében szilárd eredményein túl nem nehéz felismerni a vulgáris és dogmatikus torzításokat. A második szakaszt a torzulásoktól mentesített szabadabb alkotó légkör, nagyobb munkakedv és általános lendület jellemzi.” [D28] [F19] A tudományági helyzetképekkel kapcsolatban mindkét – a hasonló szituációk miatt már tapasztalatokkal rendelkező – tudós óvatos, ám egyáltalán nem palástolt aggodalmának adott hangot, attól tartva, hogy ezek az írásban rögzített javaslatok idejekorán nyilvánosságra kerülhetnek: „Gondolom, azóta már megkaptad Györffy Gyurkával közösen szerkesztett Pusztaszer előterjesztésünket és bizalmasan írt tájékoztatásunkat (az utóbbi ismertté válása esetén lefejeztetésünket jelenti).” [D29] Ez a félelem még jóval Erdei Ferenc halála után is ott bujkált bennük („Nem tudom, mi lett írásainkkal, de ha megtalálja őket, tegye zár alá, mert elemésztenek minket a hatalmasok! Ezt is azért mondtam el, mert ő világosan látta, hogy itt-ott az »úri huncutság« korszerű álorcával visszalopózkodik, s éppen úgy él, mint azelőtt.” [D32]) Ezek a feljegyzések ez idő tájt, 1972 elején már minden bizonnyal az emlékezet süllyesztőjébe kerültek. A fenyegetettség stációi – ideológiai nyomásgyakorlás László Gyula, az MNM Középkori Osztályának vezetője 1955 tavaszán az alábbi dicsérő szavakkal jellemezte a hozzájuk egy évvel korábban került, 28 éves beosztottját (nota bene: ő is hasonlóan fiatal volt, amikor Fettich Nándor javaslatára ugyanennek a munkahelynek a munkatársa lett): „Nagy nyeresége őstörténet-kutatásunknak, hogy Bartha Antal, a Szovjetunióban végzett kartársunk – jelenleg éppen őstörténeti aspiráns Molnár Erik akadémikus irányítása alatt61 – a Középkori Osztályra került. Aspirantúra tervében s végzett munkájában első szakaszként azt az irodalmat dolgozza fel teljes terjedelemben, melyet Molnár akadémikus munkájában felhasznált. Párhuzamosan e munkájával múzeumi munkaként a múzeum 61 Bartha Antal 1954–1958 között volt Molnár Erik aspiránsa az Akadémián, ezzel egyidejűleg a MNM muzeológusaként dolgozott.
