Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A diktatórikus berendezkedéstől a rendszerváltozásig (1949–1989) - Párhuzamos mozgástérben – ütközések és közelítések
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 28 hozzászólását, mind pedig ezt a válaszomat. Ezzel egycsapásra növelné a könyv érdekességét, és jó bepillantást adna azokba a vitákba, amelyek mindig a másik véleményének tiszteletben tartásával folynak.”), ám kutatástörténeti pengeváltás40 gyanánt az alábbiakban idézem a válasz gondolat menetét: „...szólnom kell szemléleti különbségeinkről bevezetésként, mert egyébként úgy tűnnék, hogy csak részletekben, adatmagyarázatokban mutatkoznak eltérések. Úgy érzem, hogy kettőnk felfogásában – ha az eltelt idők alatti tanulságokkal tompítottan is – a múlt század Hunfalvy–Vámbéry vitája, azaz a magyar nép finnugor vagy török eredetének vitája újul fel. Akár Németh Gyulánál, akár Györffy Györgynél finnugor voltunk, népünk anyanyelve szinte csak mellékesen jut szóhoz a mindent elborító török kapcsolatok mellett... Második ellentétünk a magyarság szellemi magatartása körül kristályosodik ki [...] akként fogalmazhatnám meg azt a különbséget, hogy Györffy a régi magyarok életében döntő súlyúnak érzi a mágikus-totemisztikus világképet, magam pedig hajlok afelé, hogy őseink éppen olyan józanul gondolkodtak a dolgokról, akárcsak mi (csak a tudás tényanyaga volt különböző). Györffy a történeti lovasnomád társadalmak gondolatkörében él, magam pedig úgy látom – éppen ásatásaink alapján –, hogy gazdasági alapunkban a nagy állattartás mellett, azzal egyenrangúan számolnunk kell a földműveléssel, kertgazdálkodással, kereskedelemmel, fejlett iparral: egyszóval a nomád legendával szemben én javarészt letelepült népességnek látom honfoglalóinkat.” [D20]41 Nem föltétlenül a történész és a régész állnak itt szemben egymással, hiszen mindketten meg voltak győződve a történettudomány és a régészet42 elengedhetetlenül szükséges együttműködéséről. Erről gyakran nyilatkoztak, sőt személyesen is felkeresték egymás szakmai berkeit, hogy kifejtsék a két tudományág egymásrautaltságáról vallott véleményüket. 40 A nagy közönségsikert aratott könyvben csak a kiadó által felkért másik lektor, Dienes István neve szerepel. 41 László Gyula egyenként reagált Györffy György szigorú opponensi véleményének minden egyes kifogására, következetesen figyelembe vette a nyilvánvaló elütésekre, apró hibákra és bizonyíthatóan helytelen elképzeléseire adott bírálatát – ezeket maradéktalanul elfogadta és kijavította a könyv kéziratában. Messzemenően ragaszkodott azonban mindazon elképzeléséhez, melyeknek felsorolt cáfolatát nem találta számára meggyőzőnek – azaz végül is nem vált meg „kedvenc gyermekeitől”. Talán ennek egyenes következménye volt az a tény is, hogy Györffy György nevét végül is nem tüntették fel a kötet lektoraként. 42 A két társtudomány kapcsolatrendszerének részletes bemutatása a kezdeti különállástól az együttműködés vegyes érvrendszert használó buktatóin át a jelenkorban ismét tapasztalható eltávolodási törekvésekig: LANGÓ 2007, 172–180.
