Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A diktatórikus berendezkedéstől a rendszerváltozásig (1949–1989) - Párhuzamos mozgástérben – ütközések és közelítések
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 29 László Gyula az MTA Történettudományi Intézetében 1963 januárjában előadást tartott azzal a céllal, hogy a „történelemtudomány művelőit megismertesse a régészeti munkával, lehetőségekkel, módszerekkel, eredményekkel, s ezáltal a két tudományszak kutatóit közelebb hozza egymáshoz. Nem lesz szó tervekről és vágyálmokról, sem keserű bírálatról, hanem elsősorban a régészeti műhelymunka bemutatásáról [...] Mivel a hallgató ság javarészt az írásbeliség korának történetét kutatja, az előadás is ezt a kort öleli fel, közelebbről a népvándorlás korát s a magyar középkort.” [D12] Ez a hozzáállás mutatkozik meg Györffy György egy 1965-ös hozzászólásában, melyre az MTA Régészeti Intézetében került sor, és amelyben felelevenítette a legkorábbi középkori kutatási célkitűzéseket: „1946-tól Méri István a Néptudományi Intézet középkori faluásatási programjában végzett beható terepbejárást43 e területen, és ő tárta fel Móric falut [...] 1949 táján településtörténeti előkészítés után állítottunk össze Méri Istvánnal egy olyan középkori ásatási tervet, amely a megszámlálhatatlan terv és jelentés sorsára jutott. Ha meg nem semmisült, valamelyik szekrény vagy irattár mélyén porosodik, amíg levéltári anyag nem lesz belőle, hogy majdan a XXI. században egy tudománytörténész rábukkanjon... Emlékezetem szerint ebben néhány célásatásra történt javaslat. Terepbejárásra kijelöltünk egyrészt olyan elpusztult Árpád-kori falvakat, amelyeket csoportipart végző népek laktak; másrészt olyanokat, amelyeknek különféle etnikumú lakói voltak... A földvár-kutatásban különös jelentősége van a légi fényképezésnek;44 így mindent el kell követni, hogy a régészet lehetőséget kapjon légi felvételek készítésére vagy régebbi ilyen anyagok átvizsgálására.” [D15] [F08] A régész és a történész szakember kölcsönhatását László Gyula egyik 1963-ban tartott előadásában így foglalta össze: Györffy György „Úgy látta [...], hogy a honfoglaló magyarság és a griffes–indások szállásterületei nagyjából kiegészítik egymást. Ez utóbbi gondolat volt az alapja [...] ama felfogásának, hogy a griffes–indások is a honfoglaláskor jöttek volna be, s 43 Györffy György az Árpád-kori történeti földrajz első kötetének bevezetésében a tudományközi együttműködés szükségességéről írt: „Törekvésem történeti földrajzi célkitűzésemen túlmenőleg az, hogy segítségére legyek a nyelvészeti, néprajzi, régészeti, művészettörténeti, földrajzi és természettudományi kutatásnak (pld. embertannak, növénytannak)”: GYÖRFFY 1963, 19873 9. Ez a viszony kölcsönös volt; az 1966-tól folyamato san megjelenő s leginkább a terepbejárásokra támaszkodó Magyarország Régészeti Topográfiája kézikönyvsorozat első eredményeit Esztergom város és a névadó megye déli felének feldolgozásánál tudta hasznosítani: GYÖRFFY 1987, 8. 44 Györffy György ezzel a meglátásával olyan igényt fogalmazott meg egy fél évszázaddal ezelőtt, melynek széles körű megvalósítására csupán a rendszerváltozást követő időkben nyílott lehetőség Magyarországon.