Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A diktatórikus berendezkedéstől a rendszerváltozásig (1949–1989) - Párhuzamos mozgástérben – ütközések és közelítések
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 27 Az 1960-as évektől38 László Gyula [F15A] és Györffy György megke rülhetetlen szaktekintély lett. Nem ritkán együtt szerepeltek szakmai rendezvényeken [F15B], és az is gyakran megesett, hogy véleményt kellett formálniuk egymás műveiről. Így került sor többek között 1966-ban a Gondolat Kiadónál megjelenő39 Hunor és Magyar nyomában című Lászlókézirat lektorálására, melynek során Györffy különösen sarkos véleményt fogalmazott: „A szerzőnek [...] vannak olyan feltevései a magyar őstörténet terén, amelyek nem váltak általánosan elfogadottá, és ezek közül is csak azokat kérem elhagyni, amelyek nézetem szerint megcáfolhatók. Ezzel a munka nem válik szegényebbé, sőt merem állítani, hogy a szakkörök szemében is sokat fog nyerni... a legfontosabb teendő az, hogy a szerző legyen elég erős kedvenc gyermekeitől: az említett feltevésektől megszabadulni... A gazdag képanyag, a szuggesztív előadás és nem utolsósorban a kiváló szerző hírneve kötelez rá, hogy olyan munkát tegyen le az asztalra, amely reprezentálja a magyar tudomány álláspontját, amelyet minden szakember magáénak érez, úgy, ahogy egy nagy irodalmi alkotást az olvasó sajátjának tud és érez.” [D18] Felkészült lélekbúvár tudná csak megmagyarázni, miféle belső késztetés hatott a szigorú lektorra, hogy bő két héttel a kiadónak elküldött bírálata után személyes levélben fordult László Gyulához: „Nehéz feladat hárult rám, amikor a Gondolat Kiadó ideadta lektorálni népszerű munkádat. Az irántad érzett nagyrabecsülésem és az a körülmény, hogy egy nép fiai vagyunk, arra indított, hogy nagyobb mércét állítsak a munka elé és szigorúbb lektor legyek, mint más esetekben szoktam. Meggyőződésem, hogy ha segítő szándékomat nem érted félre és megfogadod, a munka javára fog válni [...] Több esetben konstatáltam, ahol véleményünk eltér, és ahol nézetedet a tudományos közvélemény is hipotetikusnak tartja, hogy hiányzik mellőled a szigorú első olvasó, aki még kéziratban olvassa feltevésedet és vitába száll Veled. Én most felajánlom Neked, hogy ha történeti tanulmányt írsz, leadás előtt is szívesen elolvasom, és négyszemközt perbe szállok Veled.” [D19] A szerző hosszú levélben védte meg szakmai álláspontját a „minden szempontból meggondolkoztató, kitűnő és nemes hangú hozzászólásra” reagál va. László Gyulának a levele végén javasolt ötletét nyilvánvalóan nem vállalhatták föl egy tudományos ismeretterjesztő könyvben („...ha a Kiadó jónak látja: közölje le függelékként mind Györffy György barátomnak kitűnő 38 LANGÓ 2007, 154–155.; LANGÓ 2017, 46–52. 39 LÁSZLÓ 1967.
