Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D35] 1974. január 19. László Gyula hozzászólása Györffy György művéhez
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 141 rad akkor Árpádnak és ezüstben pompázó vitézeinek? Elképesztően szegényes régészeti anyag. De nemcsak ez a negatív érzelmi érv az, amit fel tudok hozni, ellenérzésem indokául, hanem az, hogy a palmettás mintakincs (a tarsolylemezek jellemzője) megvan az egész honfoglalás kori magyar területen, másodjára pedig a tarsolylemezek elterjedése sehogyan sem fedi a kabar szállásterületet! A 18. lapon örömmel látom, hogy Györffy csatlakozott ahhoz a feltevésemhez, hogy mivel a Bíborbanszületett a kazár kapcsolatok előtt sorolja fel törzseinket, ez törzseink korai megléte (és szétverése) mellett vall. Erre – ha jól emlékszem – vagy a Valóság-beli tanulmányomban vagy Szűcs Jenő kandidátusi értekezése kapcsán tértem ki. Ám örömmel ismerem el, hogy Györffy már korábban is célzott törzsszövetségünk korábbi bomlására. Nem tudom, nem lenne-e jó, ha itt megemlítené, hogy saját maga, Szántó Imre, Németh Péter és magam feltevését, hogy törzsneveink késő avar temetők közelében vannak, Csallány Dezső dolgozta ki (egyébként sok kezdetlegességgel terhelt dolgozatában). Míg Árpád magyarjainak temetői közül egyetlen egyet sem találtak törzsnevű faluink közelében, legalább 60 késő avar temetőt ismerünk környékükről. Amikor törzsszövetségünk bomlásának bonyolult kérdései kerülnek az olvasó elé, kár lenne ezt az utat mutató feltevést említés nélkül hagyni. Különösen akkor, ha a szerző – helyesen – sort kerít annak felismerésére, hogy kabar törzs névvel illetett lelőhelyeken díszes ezüstveretes sírokat találtak. 21. laphoz. Hadd hívjam fel Györffy György barátom figyelmét arra, hogy Ferenczy Géza és Ferenczy István megtalálták a székelyföldi gyepűt (Korunk, 1972. 2. szám), mintegy 100 kilométer hosszúságban húzódó égett sánc alkotta ezt, amelynek belsejét várak vonulata kísérte. Tudjuk, hogy hazánkban is sok esetben figyeltek meg égett sáncokat. Úgy látszik, a gyepű mégsem csak kapukból és lakatlan, sűrű erdőkből állt. E kérdéshez lásd még a kézirat 131. lapját. A 22. laptól kezdve „A vezérek folyó menti szállásváltásai, Árpád és Kurszán” fejezethez. Az egész fejezet voltaképpen Györffy két leleményes helynév- és szövegmagyarázatának tényként való bemutatása. A kettősszállásrendszer megvitatására még nem került sor, de Kurszánnal kapcsolatosan Dümmerth Dezső igen meggondolkoztató érveket hozott fel. Én annak idején mint Róheim Géza és Alföldi András tanítványa szilárdan hittem a szakrális főkirály, a szent király és a végrehajtó hatalom kettős méltóságában, s éppen ezért tudtam, hogy – a párhuzamok ezt mutatják – a szent király megközelíthetetlen, érinthetetlen, ritkán hagyja el székhelyét. Mindezt tudva, nagyon gyanakodva néztem azt, hogy Kurszánt egy
