Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ 61 nész a pártatlanságot félretéve a lelkesítés, az önteltség útjára léphet, félrevezetheti a nemzetet, amely a múlt felületes képével „összekötné állami fejlődésének aspirációit”, pedig a hamis történelmi ismeretek nem erősítik a nemzeti öntudatot, veszedelmes illúziók irányába vezethetik a közvéleményt – vélte Szécsen. Elvárta a polemikus hangnemet, a korábbi vélekedések felülvizsgálatát, az egyes történelmi személyiségek szerepének alapos elemzését; ezek hiányában nem tartotta értékesnek a történeti munkákat. Szalaynak például, Hunyadi Jánosról készült „méltányos és kegyeletes” jellemrajzával, sikerült elkerülnie az egyoldalú tárgyalást, hiszen a kormányzó „nem volt egyedül és kizárólag azon keresztény hős, mivé alakja hagyományosan eszményesíttetett”. Szécsen a legnagyobbakat sem kímélte: Szalay „naiv hazafias szelleme” Anonymusnak föltétlen hitelességet és tekintélyt tulajdonít, az Anjou-kori Magyarországot „modern állam”-ként mutatja be, miközben „nemzetiségileg eltérő, területi viszonyoknál fogva össze nem függő, egyszerűen dinasztikus vagy ideiglenes hódításon alapuló birtokok, egyenes ellentétei a modern állam eszméjének”. Hiányzott belőle „a gyakorlati politikai érzék, mely nélkül a modern világ három utolsó századának oly szövevényes, sőt gyakorta cselszövényes történelmét kellően felfogni és visszatükrözni alig lehet”. Horváth Mihályt viszont a „mélyebb és általánosabb történelmi felfogás” megléte miatt marasztalta el: Fesslerhez hasonlóan nem képes érzékeltetni a változásokat, a látszólag folytonos intézmények belső és lényegi átalakulását, mindketten nélkülözik az elevenséget, mely műveiket maradandó értékűvé tenné.42 Szécsen már 135 évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy a tudomány fejlődését a kritikus szemlélet biztosíthatja. Eközben máig gondot okoz a kiemelkedő személyiségek megítélése, sőt bizonyos esetekben a korábbi szakirodalom állításainak vagy az éppen tekintélynek örvendő szerzők nézeteinek megkérdőjelezése is. 42 Thallóczy L.: Gróf Szécsen i. m. 495–496., Gróf Szécsen A.: Történeti tanulmányok i. m. 2–3., Szécsen A.: Elnöki megnyitóbeszéde i. m. 6. Várkonyi azóta is páratlannak minősíti Szalay-kritikáját. R. Várkonyi Á.: A pozitivista i. m. I. 212.
