Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 62 Szintézis A 19. század második felének történetírását máig sokan a forráskiadás elhatalmasodásáért marasztalják el, pedig e kihívással tisztában voltak az úttörők, köztük Szécsen is, aki figyelmeztetett rá, hogy a fontos kútfők megjelentetése a „komoly” történeti munkák előkészületét jelenti csupán, s amíg hiányoznak a feldolgozások, „alig állíthatjuk, hogy valódi történelmi irodalmunk van”. A tények részletezése mellett azok emelkedettebb áttekintésére, összefüggéseik bemutatására van szükség. A Társulat fő feladata ennek megfelelően a magyar történelem alapos feltárása, amivel előkészítheti a talajt a monográfiák és az összefoglalók számára. Történelmi tanulmányai és a Buda visszafoglalásáról szóló beszéde egyformán a szintézisre való törekvés jegyében születtek, az egyes korszakok fő eszméit, irányait kereste bennük, miközben európai távlatból igyekezett érzékeltetni az események fontosságát.43 Már első tudományos munkái megje lenésekor úgy ajánlották akadémiai tagságra, mint aki „történeti tanulmányaiban kitűnő feldolgozó és európai látókörű történetíró gyanánt mutatta be magát”.44 Véleményével nem maradt egyedül, hiszen kortársa, a nagy tekintélyű Salamon úgy vélte, hogy a históriát az indoklás tette tudománnyá: „a történetírás szelleme fuldokolni kezd a csupa adatok halmaza alatt”. A fiatalok közül Pauler leszögezte, hogy a történetírás legfőbb feladata az elbeszélés, amit nem lehet pótolni levelestárral, okmánygyűjteménnyel. A szintén a harmadik nemzedékhez tartozó Tagányi Károly éles hangon bírálta azokat, akik számára „az adat minden: ok, okozat, tény, történelmi igazság”, és „az örökös adatgyűjtés” eszközből céllá, „mesterséggé fajult”. A századforduló talán legjelentősebb történetírója, Marczali Henrik mintha visz szasírta volna Szécsenék idejét, amikor Horváth Mihályra emlékezve így kesergett: „mostanában jött nálunk is divatba, a rosszul értelmezett szakszerűség szempontjából, hogy a legaprólékosabb, különálló adatokat is történet nevével ékesítsék, holott történet csak ott van, hol szellem, hol általános emberi érdek van”.45 43 Gróf Szécsen A.: Történeti tanulmányok i. m. 1., Szécsen A.: Elnöki megnyitóbeszéde. i. m. 5. 44 A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 11. (1877) 142. 45 Pauler Gyula: A Rákóczyak kora Erdélyben. Írta Szilágyi Sándor. Ismertetés. Századok 2. (1868) 256–257., Salamon Ferenc: A történelmi vizsgálatról. Budapesti Szemle 1. (1873) 3., 5., Tagányi Károly: Pesty munkája a várispánságokról. Budapesti Szemle 35.
