Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ 53 azon európai szempontokról, melyek a magyar történelemnek is egyik nyomatékos és gyakran döntő elemét képezik”. Nem csupán elméletben fogalmazta meg ezt az igényt, jól ismerte a nemzetközi szakirodalmat, tanulmányaiban rendszeresen hivatkozott az ókori történetírókra, különösen kedvencére, Tacitusra, csakúgy mint saját korának elismert angol, francia, német szerzőire. Magától értetődő köny nyedséggel helyezte el a földrész történelmében a magyar múlt folyamatait, intézményeit. A Magna Charta és az Aranybulla hasonlóságát nem az egymásra gyakorolt hatásnak, hanem a korabeli „társadalmi és politikai állapotok” következményének tulajdonította, sok közös vonást vélt felfedezni az angol és a magyar „önkormányzati államrendszerben”, valamint „a közjogi intézmények történelmi folytonosságában”.16 Zsigmond, majd Hunyadi Mátyás uralkodásában a „korszellem” megnyilvánulását kereste, különösen foglalkoztatta az utóbbi külpolitikája, amelynek egyik vezérelve Magyarország közép-európai hatalommá emelése, amellyel az ország megerősödésének hátterét biztosíthatta. Mintha saját korának igényeit fogalmazta volna meg, amikor arról beszélt, hogy a nagy uralkodó „a nyugati polgárosodás fejlődő menetével” való kapcsolat megőrzésére és erősítésére törekedett. Ezt a Török Birodalom felemelkedése „kétszeresen nélkülözhetetlenné” tette, annak legyőzése csakis egy hozzá hasonló erejű „nemzetközi alakulás létesítésétől volt várható”. Mindez egybeesett az európai fejleményekkel, az „erélyes kormányhatalom” franciaországi megjelenésével, a modern, központosított állam kialakulásával. Dicsérte Horváth Mihályt, amiért felismerte, hogy ez sarkalta Mátyást erős uralma kialakítására, a nyugat felé fordulásra, az „új művelődés” irányába – ez azonban „idegen és felületes”, ezért gyorsan eltűnt meghonosítójának halálával.17 Úgy vélte, a Mátyáshoz hasonló „messzelátó politikai egyéniségek”, mint korábban a cseh Ottokár, később a Jagellók, igyekeztek nagyobb közép-európai államot létrehozni, amely képes összefogni a térség népeit. Az 1492-es béke országgyűlés által elutasított, Habsburgoknak kedvező örökösödési intézkedései a növekvő keleti veszéllyel szemben a tudatos nyugati irányú tájékozódást fejezték ki. Ezért szükségszerű, azaz „mellőz-16 Szécsen Antal: Angol politikai behatások a szárazföldre. Budapesti Szemle 27. (1881) 103., 106. 17 Szécsen A.: Történeti tanulmányok. i. m. 3., Megnyitó beszéd az 1890. január 26-án tar tott közgyűlésen. Századok 24. (1890) 97–101.
