Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 54 hetlen politikai kénytelenség” a Habsburg Birodalom kialakulása térségünkben, Európa keleti és nyugati felének „vegyes határvonalán”.18 Szécsen kereste a magyarázatot a német területek széttagoltságára, a Habsburgok megerősödésére, birodalmi terveikre, szembeállította őket XIV. Lajos és Napóleon álmaival, nem feledkezett meg Hollandia, Svédország vagy éppen Brandenburg szerepének méltatásáról. Rousseau és Voltaire a 18. század politikáját meghatározó gondolkodókként szerepeltek nála. Az újkori Európa „közös lüktetése” foglalkoztatta, a kölcsönhatások „élénksége és szakadatlansága”, amelyek „még ellentéteikben” is befolyást gyakoroltak. Az abszolutisztikus törekvések, a vallási türelmetlenség egyszerre okai és következményei az általa feltételezett főiránynak, vagyis a nagy európai államok kialakulásának, amelyek képesek önálló, cselekvő tényezőként fellépni a nemzetközi politikában. Mindez ellentétbe került „egyes országok és nemzetek jogaival, hagyományaival, érzelmeivel”, ami meghatározta az újkori magyar történelmet is. A mohácsi vész tragikuma, hogy éppen akkor akasztotta meg hosszú időre a fejlődést, amikor Európában megjelentek a modern államok, a korszak magyar történelmének „főtartalmát” ennek az európai iránynak az itteni hagyományokkal és „érzelmekkel” való ellentéte jelentette.19 Tanulmányaiban a fő hangsúlyt az európai eseményekre helyezte, amelyeket igen részletesen tekintett át egészen a napóleoni háborúkig. A hazai múlttal kapcsolatban elsősorban a 16–17. századhoz nyúlt vissza, Thallóczy szerint különösen ez az időszak érdekelte. A bécsi udvart és az ellene szervezkedő magyar rendeket egyaránt bírálta szűk látókörük miatt, ami megakadályozta őket az európai távlatú politizálásban. A király környezetében kizárólag a török elleni védelem és a dinasztia érdekeit tartották szem előtt, általában „nem értették Magyarországot: nem méltányolták szellemét, érzelmét, közjogi fölfogását”. A felkelők csupán „magyar, rideg és tisztán alaki, közjogi, nem politikai és államférfiúi szempontból” fogták fel a körülményeket, figyelmen kívül hagyták az európai fejlődés irányát, az uralkodóház nemzetközi helyzetét. A jelenben is a bezárkózó szemlélettől óvott, amelynek képviselői csak a „nemzeti” mozgalmakra figyeltek, anélkül, hogy tekintetbe vették volna azok tágabb összefüggéseit, illeszkedését koruk áramlataiba. 18 Idézi Thallóczy L.: Gróf Szécsen i. m. 494., 499–500., Szécsen A.: Emlékbeszéd i. m. 678., Szécsen A. : Megnyitó beszéd i. m. 98–99., Szécsen A.: Elnöki megnyitóbeszéde. i. m. 5. 19 Gróf Szécsen A.: Történeti tanulmányok i. m. 9.