Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 50 ként Leopold von Ranke munkáit tanulmányozta, halálakor utolsó olvasmányai, Tacitus és a Times hevertek mellette.3 Politikai háttérbe szorulásával érdeklődése még inkább az irodalom és a történelem felé fordult, „a napi szenvedélyek zajlásától független” szellemi élet biztosította számára „a szemlélődés szabadságát, az ítélet függetlenségét és elfogulatlanságát”. A nagy műveltségű gróf fokozatosan bekapcsolódott a tudományos életbe: 1871-ben a Történelmi Társulat kérésére a Rákóczi elleni, 1701-es felségárulási per iratainak felkutatására tett kísérletet a bécsi levéltárban, később oklevél-másolatokat küldött haza.4 1877-ben a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat és a Kisfaludy Társaság tagja lett, több alkalommal tartott felolvasást, közreműködött a pozsonyi vándorgyűlés előkészítésében, tanulmányai, ismertetései jelentek meg a Budapesti Szemlében és a Századokban.5 1887-től alelnök, két év múlva elnök. 1890-ben a hűtlen kezeléssel vádolható pénztárnok könnyelműsége, majd öngyilkossága nyomán a Társulat válságos anyagi helyzetbe került. A befolyásos Szécsen ekkor sokat tett a pénzügyi helyzet rendezéséért: megnyerte az uralkodóház és az arisztokrácia számos tagját támogatóként. Politikai elveihez halálig hű maradt, 1894-ben – hetvenöt évesen – a Kossuth-gyász elleni tiltakozás részeként lemondott tudományos tisztségeiről.6 Európai látókör Nemzedéke a polgári átalakulás bűvkörében élt, a nyugathoz való felzárkózás, a nemzeti haladás jegyében fejtette ki tevékenységét – ehhez hozzátartozott a korszerű tudomány alapjainak megteremtése, hiszen számukra egyértelmű volt, hogy a polgári jólét és a polgári tudás összefügg. Látszólag bármilyen távol álljon egymástól a Habsburgokhoz mindvégig 3 Thallóczy Lajos: Gróf Szécsen Antal. Századok 35. (1901) 299., 484., 488., 506. 4 Századok 5. (1871) 277., Századok 10. (1876) 757., Századok 11. (1877) 689. 5 A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 11. (1877) 142., 145., Uo. 15. (1881) 128., Uo. 18. (1884) 150., Századok 11. (1877) 87., 183., 279., 291., 463., 571., 689., 778., 6 Századok 23. (1889) 172–173., Századok 24. (1890) 512., Akadémiai Értesítő 5. (1894) 432– 433., 499., Századok 28. (1894) 481–822., 568., Századok 30. (1896) 673. Lemondásáról lásd még 1894. áprilisi leveleit Eötvös Lórándhoz. MTA Kézirattár Ms. 5094/187–189.
