Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
EGYED ÁKOS 48 san érez azért, mivel a múlt századok nemzedékei nem gondoskodtak elég figyelmességgel arról, hogy saját koruk történelmét nemcsak híven, hanem a legrészletesebb adatokig teljesen is nem hagyták reánk: ez a hiány ösztönöz minket, hogy mi jobban gondoskodjunk utókorunkról; mert mi már tudjuk és érezzük, hogy csak történelmünk egyetemes, alapos ismerete, amelyben minden korszak s minden fontosb kérdés a lehetőségig minden oldalról fel van világosítva és homályaiból kifejtve: csak ez nyújthat biztos tájékozást a nemzet öntudalmának, és ez teszi úgyszólván nemzeti cultus sá múltunkat. Ezért méltó örömünkre szolgálhat, nemcsak nekünk, akik közvetlen részesei vagyunk e vállalatnak, hanem mindenkinek, kit e vállalat érdekel, – tehát közvetve az egész nemzetnek – hogy oly szerencsésen találtuk el az egyedül helyes utat, amely kívánt eredményre vezethet: a midőn vándorgyűléseinkkel a helyszínén felkeressük a forrásokat, felkutatjuk a könyv- és levéltárakat és egybehordjuk a lehető legnagyobb teljességgel az adatokat, melyek majd képesekké fogják tenni az arra hívatott teremtő lángelméket, hogy hazánk és nemzetünk történeteit teljesen, adatsze rűen, a tudomány követelményeinek megfelelően, és iránta táplált – saját – szeretetünkhez méltóan megalkothassák és megírhassák. Ne feledjük el azonban, hogy éppen e feladatunk teljesítése szempontjából mi sokkal szerencsésebbek is vagyunk, mint a múlt századok búvárai. Ma lehullottak azok a korlátok, melye ket még csak nem rég különböző indokolt és indokolatlan féltékenységek és előítéletek állítottak a búvár útjába, és a melyek a köz- és magánlevéltárak legnagyobb részét egészen vagy leg alább részben hozzáférhetetlenekké tették. Most már áthatva attól a tudattól, hogy a nemzeti tudomány közérdeke mellett minden magánérdeknek háttérbe kell szorulnia, mindenütt, mindenki tárt karokkal, őszinte készséggel fogad. Ez annál nagyobb ösztön, annál szentebb kötelesség reánk nézve, hogy az oly örömest, oly készségesen nyújtott módot és alkalmat lelkiismeretesen fel használjuk; amire különben – meg vagyok győződve – nincs szükség buzditnom a tisztelt tagtársakat, miután oly szép szám mal gyűltek ide távol vidékekről, és evvel már legbiztosabb jelét és tanúbizonyságát adták őszinte ügybuzgalmuknak. Végül engedjék meg, hogy amidőn őszinte, szíves üdvözletet mondok társulatunk egybegyűlt tisztelt tagjainak, nevökben egyszersmind kifejezést adjak ama benső hálaérzetnek, amelyre e nemes megye és város tisztelt elöljárói és egyesei leköteleztek avval a szíves fogadással, melyben minket részesítettek, avval a meg nem hálálható előzékenységgel, melylyel egyengetik útját azon működésünknek, melynek megkezdésére gyűlésünket ezennel megnyitom.
