Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT RENESZÁNSZÁNAK KORSZAKA 125 gondolatát. „A nagyüzemek korát éljük anyagi és szellemi téren egyaránt. A történelem mezején is elmúlt a kaliforniai aranykeresés kora s bár az egyesek levéltári kutatása még vezethet időnként váratlan és tüneményes eredményekre, de általában ma már többeknek tervszerűen összefogott munkája szükséges annak az óriási adathalmaznak a kibányászásához, mely különösen az annyira szétágazó újkori történelem fölépítéséhez szükséges. A modern kor igényeinek és követeléseinek a forráskutatás terén az ilyen nagy tudományos kollektív vállalkozások felelnek meg, melyeknek eredménye hatalmas sorozatos kiadványokban ölt testet.” Klebelsberg bejelentette, hogy csaknem 117 000 korona tőkét – emellett évi 7500 korona állami támogatásra szóló ígéretet – sikerült biztosítania a Fontes köteteinek megjelentetésére. A kiadvány négy „osztályát” so rolta föl: „1. általános történeti, 2. közigazgatási, 3. vallási, művelődési és művészeti, 4. gazdasági és társadalmi” területekről. Jelezte, hogy a kötetek bővebb bevezetőből („értekezésből”) és forrásközlésből fognak állni, jegyzetekkel, név- és tárgymutatóval. „A legnagyobb súlyt fogjuk fektetni arra – említette –, hogy a kötetek ne ötletszerűen jelenjenek meg aszerint, amint egyik vagy másik kutató éppen anyagot ajánl fel közzétételre, hanem előre akarjuk megállapítani az egész sorozatos vállalat tervét és az egyes tárgykörök fontossága szerint a művek megjelenésének sorrendjét.” Kitért arra is, hogy Károlyi Árpád tanácsát megfogadva a konstantinápolyi követek, illetve Velence bécsi követei jelentéseinek kiadását is elindítja, Diplomáciai források Magyarország újkori történelméhez címen, s már e célra is összegyűjtött 31 000 koronát, ami egyelőre két kötet megjelentetését biztosítja. (Ebből a vállalkozásból a későbbiekben mindössze egy kötet jelent meg.) Főtitkári beszámolójában Lukinich Imre is rámutatott, „hogy míg kisszerű viszonyainkhoz s a pénzszükséghez szokott tekintetünk aggódva és kételkedve nézett a vállalat [a Fontes ] sorsa elé, ő nagy méltóságának ügyszeretete és lelkesedése alig egy év alatt megteremtette a szükséges alapot”.18 A gyakorlatias cselekvéstől még sokszor napjainkban is idegenkedő történésztársadalomra nyilván az újdonság erejével hatott, hogy munkahelyeket és jobb körülményeket teremtő, valamint az ehhez nélkülözhetetlen anyagiakat is fölhajtó, menedzser természetű tudományszervező került a legfontosabb szakmai szervezete élére. Még a szinte mindenkit kritizáló és 18 Klebelsberg beszédei i. m. 16–17., Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1917. évi működéséről. Századok 52. (1918) 317. Lásd még Domanovszky S.: Emlékezés i. m. 389–391.
