Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
UJVÁRI GÁBOR 124 Programjának megvalósítási kísérletei Klebelsberg többek által méltatott – mint láttuk azonban, némileg olykor délibábosnak is ítélt – elképzeléseit hamarosan tettek követték. Tudományszervezői erényei ekkor nyilvánultak meg igazán. Tisztában volt vele, hogy – bármennyire kedveli a történelmet s e területen bármilyen komoly olvasottságra és tudásra tett is szert – historikussá már nem válhat, ezért az általa vezetett testület elnökeként a tudományszak fejlesztését tekintette fő feladatának. Így kívánta beírni a nevét a szakma történetébe. 1917 júniusában megkezdte, majd a Bécsben dolgozó magyar levéltárosok – elsősorban Károlyi Árpád, Szekfű Gyula és Eckhart Ferenc – segítségével 1918 februárjára véglegesítette minden idők legszínvonalasabb magyar történeti forráskiadás-sorozatának, a Magyarország újabbkori történetének forrásai ( Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris , rövi den: Fontes ) programját, 16 s immár ennek megvalósítására kívánt Bécs ben magyar történeti intézetet szervezni. Közben különböző forrásokból, kiterjedt kapcsolati hálóját ügyesen használva a kiadáshoz nélkülözhetetlen anyagiakat is előteremtette. Az 1918–1919-es politikai zűrzavar után így könnyen „melegíthette föl” már kész terveit, s a szükséges pénzeszközök újbóli beszerzése sem ment különösebben nehezen.17 A Társulat 1918. április 25-i elnöki beszédében Klebelsberg az előző évtizedekben gomba módra szaporodó egyesületek nagyvonalú célkitűzéseinek és reális lehetőségeinek ellentmondására hívta föl a figyelmet, egyben leszögezte: „Tévedés lenne azt hinni, hogy tudományos egyesület maga tudományt űzhet. A tudományos munka az egyén legszemélyesebb megnyilatkozása. Az egyesület csak kedvező előfeltételeket teremthet s egyik főfeladata, hogy szervezze a tudományos munkát.” Ezért és a Fontes megvaló sítása érdekében hirdette ismét a német ihletésű „tudományos nagyüzem” 16 Magyarország újabbkori történetének forrásai. Századok 51. (1917) 337–344. A Magyar Történelmi Társulat 1918. április 18-án d. u. 5 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági üléstermében tartott ig. vál. ülésének jegyzőkönyve. Századok 52. (1918) 322. 17 A Magyar Történelmi Társulat 1917-es, Fontesszel kapcsolatos terveinek hátteréről: Julius Miskolczy: Das Institut für ungarische Geschichtsforschung in Wien und seine Publikationen. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 15. Bd. (1962) 577–594., főleg 578–579., Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar tör ténettudomány. Századok 103. (1969) 1176–1200., főleg 1180–1181., Ujváry Gábor: Kulturális hídfőállások. A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kulturális külpolitika történetében. II. köt. Bécs és a magyar kulturális külpolitika. Bp. 2017. 61–65.
