Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
HARANGKONGÁS ÉS ÓRAKETYEGÉS 63 A korábbinál jobban felosztott idő értéke is megnövekedett. Bethlen Miklós Önéletírásá ban külön fejezetet szentelt az időnek és szakaszainak. Tisztában volt a múló idő értékével: „Soha dolog nélkül nem voltam, haszontalan beszéddel s melancholizálással üdőt nem töltöttem, olvastam, írtam... vagy kertben, malomban, hová sétáltam, az építés körül sokat pallérkodtam... egyszóval sohasem henyéltem.”36 Az idő értékéről tanúsko dik Csáky Anna Franciskának 1651-ben írt levele is, amelyben felrója, hogy a kancellár nem kereste fel a pozsonyi zárdában, noha „minden bizonyára ígérte, egy órát lop arra, velem szólna szívem szerint” – az elfoglalt főúrnak tehát egy órát kellett volna lopnia az idejéből.37 1594-ben Thurzó György hasonlóképpen írt a feleségének: nem mulasztja el, hogy írjon neki, „noha számtalan dolgaim vannak, és azt az kevés időt is, az míg ezt az levelet írám, csak alig kaphatám”. A nagy vagyonú főúrnak, Thurzó Györgynek több órája is volt (közülük az egyik kristályba foglalt, „új formán csinált” zsebórát unokaöccse, Thurzó Szaniszló örökölte), érthető, ha mérni is, becsülni is tudta az időt.38 A 17. századra a főúri rétegben elterjedt az óra és ezzel együtt az órának mint időegységnek a használata is. A főurak gyakran írnak arról, hogy valami „nyolc órakor”, „kilenc órakor” stb. történt.39 A percet vagy korabeli nevén minutát azonban nem használták még a főurak sem – nyilvánvalóan azért, mert a korabeli órákon nem volt percmutató. Kemény János, a későbbi erdélyi fejedelem tisztában volt az órákra osztott idő fontosságával. 1644 nyarán a Felvidéken hadakozván, „összeigazította” az óráját az alvezérével, Dániel János udvarhelyszéki vicekapitánnyal. „Hagyék pedig egyben igazított órát Dániel Jánosnál, és mást vivék magammal ily ordinanciával [paranccsal]: hogy hat órakor ereszkednék le és mutatná ki magát az erdőből.” Önéletírásában pedig így emlékezett Bethlen Gábor halálára: megtudván, hogy haldoklik, „paripákon sieténk Fejérvárra, az hová kilencedfél óra tájban jutánk”. A fél óra fogalmát tehát 36 Kemény János és Bethlen Miklós művei. Budapest, 1980. 451–458., 521. „Azt a kevés drága üdőt hiábavalóságokban” töltik az iskolásgyerekek, írja máshol is Bethlen Miklós. Uo. 537. 37 Deák F. (szerk.) i. m. 386. 38 Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi gróf Thurzó György levelei nejéhez, Czobor-Szentmihályi Czobor Erzsébethez. 1876. I. 46. (1594. jan. 5.) Thurzó órái: Radvánszky B. i. m. II. 190., 245. 39 Kubinyi M. i. m. 1., 4., 8., 9., 13., 31., 24–29., 83., 54–56., 200. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IV. 1161. Szerk. Szilágyi Sándor. Budapest, 1878. 205., 207., 209. (Istvánffy Miklós).
