Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Fónagy Zoltán „Minden helynek megvan a maga ideje”. Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon
FÓNAGY ZOLTÁN 76 Munka és idő „Az emberi időérzékelés, különösképpen pedig az időszemlélet és az időfogalom nem az események, folyamatok passzív szemléletén alapulnak, hanem az ember aktív tárgyi-gyakorlati tevékenységének produktumai”.3 A munka az a gyakorlati tevékenység, amelyben legkézzelfoghatóbban megjelenik az időfelfogás változása. A modern társadalom óraorientált időfelfogásával szemben (amely az élet egyes mozzanatait az óra által megjelölt időpontokhoz köti), a hagyományos társadalmat a feladatorien tált időfelfogás jellemezte: az élet ritmusát az elvégzendő feladatok sor rendje, logikája, időszükséglete határozta meg.4 Az idő múlását is a már elvégzett és elvégzendő munkán keresztül érzékelték. Munka és idő szoros kapcsolata fejeződött ki egyes mértékegységekben is. Az egy kaszás rét, az egy kapás szőlő esetében az egy nap alatt el végezhető munka segítségével határozták meg egy terület nagyságát. Szintén feladat és idő korrelációján alapszik az egy órajárás vagy egynapi járóföld távolságmérték. 3 Horváth József: Az idő általános természetének kérdéséhez. In: Mi az idő? Budapest, 1980. 4 A kétféle időfelfogás megkülönböztetésére szolgáló terminológiát E. P. Thompson alkal mazta a magyarul Az idő, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus címmel megjelent tanulmányában (In: Időben élni i. m. 60–116.). Alkonyatkor munkából hazatérő parasztcsalád. Vasárnapi Ujság, 1865
