Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai

A PARASZTSÁG JELES NAPJAI 163 töltött háromszög. Valószínűleg ez a Szentháromság-szimbólum jelent meg a parasztházak háromszög alakú, napsugaras homlokzatain. Úrnapja az oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csü­törtökje. Az e napon tartott körmeneteknél úgynevezett úrnapi sátrak at készítettek az oltárok fölé a falu különböző pontjain, újabban csak a temp­lom körül. Az úrnapi sátrakat zöld gallyakkal, virágokkal díszítették, amelyeket mint szentelt növényeket mágikus célra használtak a földmű­velésben, állattartásban, sőt az ember- és állatgyógyításban is. A májusi és júniusi jeles napok közül május elseje, Flórián napja (má ­jus 4.), fagyosszentek (május 12., 13., 14.), Orbán napja (május 25.), Me­dárd napja (június 8.), Margit napja (június 10.), Páduai Szent Antal nap­ja (június 13.), Nepomuki Szent János napja (június 16.) jelentős a népha ­gyományban. Május elseje, illetve a május elsejére virradó éjszaka a májusfaállítás ideje. A május elsején állított fát többnyire pünkösdkor bontották le, azaz kitáncolták a májfát. A májusfa , májfa a természet újjászületésének szim ­bóluma, és szerelmi ajándék is lehet. A májusfa állításának két jellegzetes formája terjedt el, az egyik a leányos házhoz állított májusfa, a másik köz­épületek, kocsmák elé állított fa. A májusfák beszerzése a legények, legénybandák feladata volt. Éjsza­ka vágták ki az erdőn a fát, és május elsejére virradóra többnyire titokban állították fel a helyi szokásnak megfelelően a lányos házakhoz, illetve a középületek, kocsmák elé. A fát többnyire őrizték, hogy a vetélytársak el ne vigyék. Általában minden lány kapott, és nagy szégyen volt, ha valaki kimaradt. Egyes vidékeken a nagylányság elismerését jelentette, ha má­jusfát kapott. Ezután már elmehettek a bálba, a táncmulatságokra. Néhol a rosszhírű lánynak kiszáradt gallyra fazekat, rongydarabokat aggattak. A két világháború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene. A májusfa lehet sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, amelynek csak a tetején hagyták meg a lombját; vagy virágzó, zöldellő ág. Az udvarlá­si szándék komolyságát jelezhette a fa fajtája, nagysága. Többnyire szala­gokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítet­ték fel. Helyi hagyománynak megfelelően a díszítés lehetett a legény, de le­hetett a lány feladata is. Ugyancsak a helyi hagyomány szerint a fa állítása­kor és kivételekor egyaránt megvendégelhették a legényt a lányos háznál. Ahol magas, letisztított kérgű fát állítottak, a legények virtuskodás­ból megmászták, s így elnyerték a fa tetejére erősített üveg italt. Gyakran azzal tréfálták meg egymást, hogy a fa tetejére helyezett üvegbe paprikás vizet tettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom