Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
A PARASZTSÁG JELES NAPJAI 155 A tavasz, a természet megújhodása az embert is a környezete megtisztítására készteti. A tisztasággal kapcsolatos a féregűzés is, amelynek mágikus, babonás módját gyakorolták nagyszombaton. Amikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony a ház falát söpörve kiáltozta: „Kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok!” Ugyancsak ekkor vagy húsvét vasárnap reggelén mentek megkerülni a határt (határjárás, határkerülés) a falvak lakói. Főként a fiatal házas emberek és legények kerülték meg a falu határát, miközben egyházi és egyéb énekeket énekeltek. A szokás célja – egyházi jelentése mellett – a határjelek megújítása, megismertetése és a termőföldek mágikus védelme volt. Katolikusok és az erdélyi protestánsok is ismerték a szokást, ami arra utal, hogy a középkorban az egész magyar nyelvterületen általános lehetett. Legtovább Nyugat-Magyarországon és Székelyföldön maradt fenn. Templomi ereklyékkel, zászlókkal, énekszóval, körmenettel, Krisztus feltámadásának hírével akarták megoltalmazni termőföldjeiket a természeti csapásoktól és a kártevőktől. A 19. században például Zalaegerszegen útjukat puskalövés, dobszó, sípszó kísérte. Hazafelé zsenge tavaszi hajtásokkal tértek vissza, ezzel mintegy a tavaszt hozták be. Akik először vettek részt a határjáráson, azokat a határjelekre fektetve megvesszőzték. Így vésték emlékezetükbe a határjelek helyét. Hajnalig tartott a határjárás. Imádságukban kérték az Urat: „Távoztass el mezeinkről jégesőt, sáskát, árvizeket, falunktól a tüzet, idegeneket, adj bő termő esztendőt s békességet!” Székelyföldön a templom megkerülése után a legények, fiatal házasok énekelve, imádkozva vonultak végig a falun. A határkerülés után pedig, amikor már hajnalodni kezdett, a legények színes szalaggal, cifra papirossal és hímes tojással díszített fenyőágakat tűztek kedveseik kapujára, ennek hajnalfa volt a neve. Húsvétvasárnap a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünneplik Krisztus feltámadását. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Ezen a napon is fontos szerepet tulajdonítottak a víz nek. Piros tojást tettek a mosdóvízbe, és a család abból mosakodott, hogy egészségesek legyenek egész esztendőben. Húsvétvasárnap – akárcsak minden ünnepen – munkatilalom volt. A seprési tilalmat például azzal magyarázták, hogy elsepernék a locsolókat a háztól. Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés . A szentelésre vitt jellegzetes ételek: kenyér , kalács , bor, bárány, sonka. A szentelt ételek maradékait mágikus célokra használták. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen.
