Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
A PARASZTSÁG JELES NAPJAI 141 A karácsonyi énekes, esetleg verses köszöntőt általában kántálás nak nevezték, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság né ven emlegették. Karácsony vigíliáján vagy az előtte levő adventi időszakban házról házra járva énekeltek a kántálók. Az énekekhez gyakran kapcsolódtak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek is. Különböző korcsoportok jártak kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok, és késő este a házasemberek. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban adtak elő egy vagy több éneket vagy köszöntőt. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább. A határainkon túli magyar nyelvterület egyes vidékein még élő szokás a kántálás, különösen Mezőségen, Székelyföldön, Moldvában. A karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka a bet lehemezés. A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus jelenetek képviselik, amelyeket a 11. századtól kezdve a templomokban is előadtak. A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran önállósulva, külön szokásként adták elő. Így például a szálláskeresés t az ad vent időszakában, amelynek egyik változatát bölcsőské nek, bölcsőjárás nak nevezik. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem, amely többnyire házilag készül. A betlehemben a Szent Család látható, valamint angyalok, állatfigurák. Általában kivilágítják, és szentképekkel, színes papírral díszítik. Karácsony esti betlehemjárók. Vasárnapi Ujság, 1881
