Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
133 Tátrai Zsuzsanna A PARASZTSÁG JELES NAPJAI Jelen tanulmány a magyar paraszti élet jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő népszokásokról és hiedelmekről ad áttekintést naptári rendben. Noha a jeles napok valamilyen szent vagy Jézus életének hagyományosan kialakított ünnepeihez kapcsolódnak, nem a vallási, hanem a néphit- és szokásbeli vonatkozásaikat mutatjuk be. A mai naptár a Gergely-féle naptárreform (1582) után hazánkban 1587-ben lépett életbe. A polgári év (január 1.) és az egyházi év (advent) kezdete azonban ma sem azonos, ezért a szokások és hiedelmek megkettőződését tapasztaljuk, például évkezdő szokásokat találunk karácsonykor és újévkor is. A naptári ünnepek jó része kötött időpontban van, egy részük a hold állásának változásához kapcsolódva évenként változik, mint a húsvét és ennek függvényében a farsang, a böjt és a pünkösd időpontja. A keresztény egyház ünnepei egyrészt a kereszténység előtti ünnepek átvételei, másrészt a vegetáció és az időjárás változásához kapcsolódó ünnepek keresztény magyarázattal. A magyarság honfoglalás kori naptári ünnepeivel kapcsolatosan feltételezik, hogy a rokon népekhez hasonlóan a magyarok is holdhónapokban mérték az időt. A magyar hagyományokat az évszázadok során rendkívül sok hatás érte. Egyes szokásokban kimutathatók szláv, másokban a német nyelvterületről jött hatások. Vannak keresztény és kereszténység előtti, sőt az antik hagyományokra visszavezethető elemek. Ezek kibogozása nem köny nyű feladat, mert adataink java része az elmúlt száz-százötven esztendőből való. Egyes szokások az idők folyamán elhaltak, másokat idegenből átvettek és átalakítottak. Néha ezt a folyamatot tetten is érhetjük. Például a Mikulás (december 6.) megünneplése és a karácsonyfa-állítás szokása az elmúlt száz esztendőben nyerte el a ma ismert népszerű, országosan elterjedt formáját. Ma is tanúi lehetünk hasonló folyamatnak, hogy csak egyetlen példát említsek: az adventi koszorú rohamos meghonosodása. Napjainkban a szokások és a hozzájuk kapcsolódó tárgyi világ terjesztésében a sajtó, a rádió, a televízió, az ipar és kereskedelem hatalmas szerepet játszik. Korábban sok jeles napi, ünnepi szokást az iskola, a tanító terjesz-
