Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
TÁTRAI ZSUZSANNA 134 tett, mint például a mendikálás, rekordálás gyakorlatát. Ezek az egyházi iskolák, intézmények és tanítók számára gyakorolt adománykérő, köszöntő szokások voltak. Az utóbbi évszázadra azonban a paraszti hagyományban ünnepköszöntő szokásként éltek tovább, például karácsonykor, újévkor. Ugyancsak az iskolai gyakorlat hívta életre a nagy múltú Gergelyjárás szokását. A paraszti hiedelmekre, elsősorban az időjárásjósló, va rázsló eljárásokra a kalendáriumok gyakoroltak máig érezhető hatást. Évszázadokon át a paraszti háztartások gyakran egyetlen olvasmánya a kalendárium volt, mely bőségesen kínálta többek között versbe szedett időjárási reguláit. Az ünnepek, különösen a nagy egyházi ünnepek, így a karácsony, húsvét, pünkösd a hétköznapoktól eltérő magatartást követeltek a hagyományos magyar paraszti életben. Munkatilalom, templomlátogatás, meghatározott ételek fogyasztása, megszabott viselet jellemezte őket. Ünnep volt minden vasárnap, mely ugyancsak elválasztódott a hétköznapoktól mind a viselet, mind a táplálkozás, mind pedig a magatartás vonatkozásában. Egyes ünnepek általános érvényűek voltak, míg mások csak kisebb közösségeket érintettek. Ilyenek a templombúcsúk, melyek a felszentelés emléknapjai vagy a templomi védőszentek ünnepei. Bizonyos munkavégző ünnepek is (például aratás, szüret) tájanként más-más jeles napokhoz kapcsolódtak. Az ünnepek be nem tartása a hagyomány szerint súlyos következményekkel járhatott, s ezeket az elrettentő történeteket a szájhagyomány hiedelemtörténetek és népmondák formájában terjesztette, mint például az ünnepen sütött kenyér kővé válását. A szokások gyakorlásának többnyire kettős célja volt: egyrészt a földművelés és állattartás sikerét, az ember vagy emberi közösség egészségét és személyes boldogulását kívánta biztosítani, másrészt az adott ünnepre történő periodikus megemlékezést biztosította. Sok esetben a keresztény ünnep szinte csak ürügyül szolgált (például lucázás, kiszézés, villőzés stb.), máskor a népszokás szorosan kapcsolódott hozzá (például betlehemezés). A szokás- és hiedelemcselekmények hagyományosan kialakított gesztusok és rítusok, melyekhez többnyire szöveg is járul, a kimondott szó varázserejébe vetett hit alapján. A naptári év bizonyos napjaihoz kötődő szokások és hiedelmek számos ősi elemet tartalmaznak. Ezeket nehéz lenne bármely etnikumhoz kötni. Arra szolgáltak, hogy a gonosz, rossz szellemeket elűzzék, a termékenység szellemét felébresszék. Legfontosabb eszközei a tűz, a víz, a zöld ág vagy vessző. Módjai a tűzön átugrálás, a vízben való mosdás, fürdés vagy vízzel
