Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 115 ideig tartanak, és mentesek minden elkötelezettségtől. Az elfojtott érzelmek, például a gyönyör megélésének is teret adnak ugyanúgy, mint az önkontroll lazításának vagy elhagyásának. A 19. század végi nagyvárosokban nagyon megszaporodtak az ilyen típusú szórakozások, amelyeket különösen vasárnaponként vagy ünnepnaponként vettek igénybe a tömegek. Teljesen új rendje alakult ki a szórakozásnak, hiszen egyre nagyobb tömegek engedhették azt meg maguknak. Ugyanakkor új típusú szórakozásokat is ki kellett találni, hiszen a munkások vagy más alsóbb, általában városi rétegek lakhelyükön nem tudták megfelelően eltölteni a szabadidejüket. A tömegek belépése a szórakozók közé a közép- és felső rétegek szokásainak utánzásával is járt, ami ez utóbbiak egyfajta rosszérzését is kiváltotta. Jó példa az imént elmondottakra az Angliában 1870-ben bevezetett nyári, augusztusi és általában egy hétfőre eső szabadnap, a Bank Holiday (amely később akár egyhetes nyári szabadsággá is fejlődött). Nagyon sok városi szegényebb ember csak ezen a napon hagyta el városát, hogy kimenjen a tengerhez. Ezt a gyakran csak félnapos utazást a vasútvonalak fejlettségén kívül a kedvezményes jegyek is lehetővé tették. A Bank Holiday hamar a városi tömegek egyik legnépszerűbb napja lett, az utakat elözönlötték a kerékpárosok, és megteltek a londoni parkok. Blackpool népszerűsége az 1930-as években ért a csúcsra, évente ötmillióan töltöttek el itt egy éjszakát. 1937-ben a Bank Holiday napján, egy hétfői napon ötszázezer, vonaton érkezett látogatót fogadott a tengerparti fürdőhely. Brightont és Bath-t már az 1840-es években, a „plebs” tömeges megjelenésétől fogva elhagyták a felső rétegek, főleg az arisztokraták. 1860-ban húsvéthétfőn harmincezren, 1900-ban már háromszázezren utaztak ki egy-egy napra. A szórakozási szokások tömegessé válása elképzelhetetlen lett volna a szórakoztatóipar gyors kialakulása nélkül, ami a szórakozási szokások alakulására is nagy befolyással volt. Az egyik legjobb és legkorábbi példa erre Thomas Cook tevékenysége, aki, kihasználva a vasúthálózat növekedését és lehetőségeit, óriási tömegeket utaztatott a 19. század közepén. Az 1851-es londoni világkiállításra például több mint ötszázezer látogatót szállított, köszönhetően a szerény részvételi díjaknak is. Cook másik nagy sikere a külföldi utazások megszervezése volt először Franciaországba (például az 1855-ös világkiállításra), majd egy kicsivel később Itáliába. Az 1878-as párizsi világkiállításra már hetvenötezer angolt szállítottak különvonatai. Ezeket az utazásokat, amelyek négy napig tartottak, és a szerény árba az utazás és a szállás is beletartozott, általában már inkább a középrétegek vették igénybe (Porter 1995).
