Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
GRANASZTÓI PÉTER 116 Hasonló szórakozási szokásai a budapesti tömegeknek még nem voltak, bár a nagy országos vagy a millenniumi kiállítás nálunk is nagy és főleg vidéki tömegeket mozgatott meg. A kirándulás, egy teljes nap eltöltése a természetben a budapesti munkásoknak is egyik kedvenc szórakozási szokása volt. Ilyenkor elmentek a legközelebbi zöldterületekre vagy a valamivel messzebb található helyekre: pesti parkokba, a budai hegyekbe, Zugligetbe, az újpesti Duna-partra, Mátyásföldre, Pécelre, Horányba, Gödöllőre stb. A szabadidő, a városi idő átalakulása a hagyományos pesti kirándulási szokásokat is megváltoztatta, amit a kortársak is érzékeltek. 1928-ban például az Új Idők ben a következőket olvashattuk a pestiek kirándulási szokásairól: „Ma már leszoktunk a zöld emlegetéséről. Ma kirándulunk, strandolunk, teniszezünk, golfozunk, bridge-ezünk. Ma már nem húzzuk alá, hogy mindez a zöldben történik. A haladás hozta így, évszaktól függetlenül rándulunk ki télen is.”3 A régi Pest idejét az év első nagy megmozdulása, a húsvéthétfő és a május 1. ütemezte. A kirándulás Békés Istvánnak a „szegény ember” mindennapjait elemző könyve szerint is csak a század végén, a munka vasárnapi szüneteltetésétől (1891) vált tömeges jelenséggé, ekkortól gyors tempóban megélénkültek a távoli kirándulóhelyek. A legtöbb ember számára maguk a nagyvárosok nyújtották a legtöbb szórakozási alkalmat. Ugyanakkor ezek a nagyvárosi szórakozási szokások tartalmukat tekintve nagyon heterogének voltak, egyaránt keveredtek ben-3 Új Idők, 1928. június 24. 278. Bank Holiday-értesítés 1896-ból
