Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
GRANASZTÓI PÉTER 114 tesznek lehetővé olyan érzelmi, érzéki tapasztalatokat, amelyeket a rutinná vált munka alatt egyáltalán nem lehet átélni. Például csak a szórakozási tevékenységek alatt lehet nyíltan felszabadulni. Sokféleképpen értelmezték a szabadidős tevékenységek és főleg a szórakozás funkcióját az emberek életében. A szabadidő, illetve a szórakozás kutatóinak nagy többsége Norbert Elias és Eric Drunning (1989) szerint téves előfeltevésből indul ki, aminek következtében alig vizsgálták meg objektíven annak tulajdonságait, funkcióját és természetét. Mindig a munkából kiindulva elemezték, funkciójának pedig a munkavégzés alatti feszültségek levezetését, az egyén munkakapacitásának növelését tartották. A szórakozást olyan tevékenységnek tekintették, mint ami csekély vagy semmilyen értékkel sem bír. Ugyanakkor senki sem tudja – folytatja Elias és Drunning –, hogy melyek is azok a feszültségek, amelyek a munkavégzés során keletkeznek az egyszerű fizikai fáradtságon kívül. Ez utóbbi legyőzése érdekében sokkal inkább az ágyba kéne bújni, mint színházba, moziba vagy futballmeccsre menni. Végképp nem tartható a szórakozás feszültségoldó funkciója, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a szabadidős tevékenységek többsége maga is óriási feszültséget gerjeszt az egyénekben. Mivel nem ismerjük a munka alatt képződött feszültségeket és nyomásokat, azt sem tudjuk, hogyan szabadítanak fel ezek alól a szabad idős tevékenységek. Elias és Drunning szerint a szabadidős tevékenységeket társadalmi jelenségekként kell kezelni, amelyek szoros ösz szefüggésben vannak a nem szabadidős aktivitásokkal, de nincsenek annak alárendelve. A szabadidős tevékenységek és azon belül is a szórakozási szokások különösen jelentőssé és fontossá az ipari társadalmakban váltak. A 19. század folyamán megnövekvő szabadidőt különösen a nem rutinszerű szórakozások töltik ki. Olyan szabadidős tevékenységekhez, mint a barkácsolás, kertészkedés vagy más otthoni hobbik, ebben a korban a tömegeknek még nem volt elég szabadidejük. A szórakozási szokások jelentőségének megnövekedése feltehetően szorosan összefügg a gyári és más, például a hivatali munka intenzív, de monoton és főleg teljesen rutinszerű jellegével is. De nemcsak a munka intenzitása és monotonsága vált általánossá, hanem annak szabályozottsága is. A társadalmi és az önkontroll a modern ipari társadalmakban nagyon erőssé, sokszor nehezen elviselhetővé vált. A szerzők szerint a szórakozások a kontroll elviselhetőségét hivatottak elősegíteni. A felgyülemlett és állandóan lappangó – sokszor érzelmi – feszültséget más típusú érzelmi feszültséggel egyensúlyozzák ki. Ezekben egyszerre keveredik a félelem (veszély) és az öröm érzete, általában rövid
