Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
GRANASZTÓI PÉTER 112 Szabadidő és szórakozás A szociológiai megközelítésekben többféle társadalmi időt különítenek el (munka, iskola, vallási kötelezettségek), de közülük csak egyetlen idősávot neveznek szabadnak: azt, amelyik a különféle kötelezettségeken kívül megmarad, rendelkezésre áll. A szabadidő az ipari társadalom kialakulása óta állandó módosuláson, specializálódáson megy keresztül. Egyik eredménye volt azoknak a korábban bemutatott változásoknak, amelyek a munkán kívüli idők átalakulásához, átstrukturálódásához vezettek. Történetileg a szabadidő a munkán nyert idő, ami később egyre sajátosabb tartalommal töltődött fel. A szabadidő növekedése mellett a munkaidő és az otthoni háztartási munkák ideje sem nőtt. Eredetileg a fizikai fáradtság regenerálására szolgáló időként fogták fel, míg később, főleg a 20. század második felére egyre nagyobb fontossággal és egyedi értékekkel rendelkező idővé vált. Az igény a szabadidőre folyamatosan növekszik, ami, mint ahogy a bevezetőben már jeleztük, átbillentette a munka, a család és a szabadidős tevékenységek közötti viszonyt és a közöttük korábban kialakult egyensúlyt. Ezek a változások történetileg alig dokumentáltak. Több generáció idejének kellett eltelni, hogy a munka ne a legfontosabb és az egyedüli értékkel bíró tevékenység legyen az alsóbb rétegek, a tömegek felfogásában. Ebben a felfogásban sokáig az állandó munka számított értékelendőnek, például sokszor megfogalmazott vágy volt munka közben, állva meghalni. A városi munkás vagy más szegényebb rétegek visszaemlékezéseiben a nem munkával eltöltött időről alig esett szó, sőt kifejezetten tagadták: „nem volt időnk nekünk szórakozni, állandóan dolgoztunk” (Thiesse 1995, 318–321.). A valóságban a szórakozás jelen volt a tömegek életében, csak annak a percepciója hiányzott körülbelül az első világháborúig. Tanulmányunkban továbbra is a szabadidő és a szabadidős tevékenységek, ez utóbbiak között is elsősorban a szórakozási szokások kialakulását és annak 19. századi és a 20. század első felére jellemző sajátosságait kívánjuk vizsgálni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen rendszerezni a nem munkával eltöltött idő alatt végzett tevékenységeket és megállapítani azok sajátosságait, funkcióját. A szociológiai vagy történeti megközelítések gyakran nagy terminológiai összevisszaságot mutatnak. A szórakozás és a szabadidő két állandóan összekevert fogalom, miközben sokszor teljesen más típusú tevékenységeket takarnak. Norbert Elias és Eric Drunning (Elias–Drunning 1989)
