Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 107 Magyarországon a munkások számára 1891 óta munkaszüneti nap a vasárnap, és ekkoriban lett a Szent István-nap is szabadnap. Ennek betartása és általánossá válása azonban nem ment könnyen a gazdaság minden szektorában. 1901-ben például a pékek törvényellenesen dolgoztatták alkalmazottaikat, de a húsipari munkások is dolgoztak még vasárnaponként 1928-ban (BTB 1965, 298–299.). A munkaidő hosszúsága tehát gyáranként, foglalkozásonként változott, a fővárosi rézművessegédek csak 1908-ban harcolták ki a napi kilencórás munkaidőt (Források 1971, 246.). A munkaidő szabályozása – mint ahogy már említettem – a legnehezebb a kereskedelemben volt, hiszen a boltok este kilenc órakor zártak. A kereskedősegédek csak hosszas harc után érték el a vasárnapi zárva tartást, és csak 1943-ban sikerült megállapodni abban, hogy a május 15-től augusztus 15-ig tartó nyári periódusban szombaton kettőtől kezdődik az üzletzárás2 (BTB 1965, 299.). Mindezek ellenére 1929-ben Budapesten a munkások nyolcvannyolc százalékának már szabad volt a vasárnapja. A napi munkaidő csökkenése sokkal lassabban haladt, hiszen még 1910-ben is az ipari munkásság hetven százaléka tíz óránál többet dolgozott, de már 1923-ra megváltozott a helyzetük, hetvenkét százalékuknak csak nyolc óra volt a munkaideje (Magyarország története 1978, 510.). A nyári fizetett szabadság az 1930-as évek végén megjelent Magyarországon is. Weisz Manfréd gyárának tizenötezer munkása volt nyári szabadságon 1939-ben, augusztus 14. és 21. között. A tulajdonos az IBUSZ-on keresztül nyaraltatásukat is megszervezte (BTB 1965, 300.). Ezek a változások valóban új társadalmi időt teremtettek: a szabadidőt, amely alapvetően átalakította a tömegek mindennapi életét, életritmusát, céljait és gondolkodását. Alain Corbin (1995, 288.) publikálta a következő, Franciaországra vonatkozó táblázatot, amely jól érzékelteti, hogy milyen jelentőségűvé vált az új társadalmi idő, a szabadidő, ami széles rétegek számára megszületett a 19. század végén. 2 Ez a példa is jelzi a városi idő és a városban élők idejének átalakulását és különbözőségét a hagyományos időfelfogáshoz képest. A nyár teljesen más időt jelent a városban, mint falun. Nyáron a városban lecsökken a munkaidő, vagy meg is szűnik, hiszen például a felső vagy a középrétegek „elköltöznek”.